Elveszni szemeid tüzében: az volna jó! Elvesznél testemben, mélyen: az volna jó! Szárnyalnánk együtt az égbe: az volna jó! Élvezni egymás örömét: az volna jó! Ha elvesznék szemeid tüzében: ó, volna az jó! Kalocsa, 2007-10-20. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. … Olvasd tovább
Én vagyok a hülye! Minek megyek bele olyanba, mi eleve teljesen lehetetlen! S várom a csodát! De az nem jön ám! Nem úgy van az, hogy könnyű legyen! Szenvedni kell, kegyetlen, szüntelen! Érezni, ahogy mar a fájdalom a lelkedben! Ahogy … Olvasd tovább
kutyaugatás hasítja szét az éjjel álmokkal teli csendjét hangját messzi viszi szél de nincs válasz rá, minden más aluszik csak én vagyok fenn félálmaim titkos küszöbén átlépve a valóság peremén lehet én ugatok a sötét ég felé Kalocsa, 2008. 02. … Olvasd tovább
örvényben szédülök húz a mélybe egyre már nem vagyok biztos pont senkinek, semminek lehet a végén majd két szék közül a pad alá esek minden fájó és semmi se jó minden kellene de csak semmi kapható körbe-körbe saját farkát kergető … Olvasd tovább
Drog Te vagy a drogom. Kellesz, mint víz a sejteknek, akár végtelen fény a léleknek. Hiányod fáj; elvonási tünet a kilátástalanság, karöltve vele mélabú jár. Nem látok, nem hallok, nem élek, ha tőlem messze hálsz. Drog vagy nekem. Függő lettem. … Olvasd tovább
csókodnak mézes íze köszönt be ma nálam emlékek ködén át merültem el múltban bőrödnek illata csiklandja érzékeim nádszál tested érzem ahogy ölelnek karjaim kezem túr hajadba míg dúl csata mélyben fent nyelvek harca izzítja szerelem-tüzünket édes csókod íze ma így … Olvasd tovább
1. Kellesz, mint életnek VÍZ LEVEGŐ FÉNY nélküled tán még meg is halnék. 2. Fény vagy nekem, ha hozzámérsz, forró fehér bőröd felhevít, tested illatától elbódulok, s ahogy karod ölel, abból tudom, nem egyedül vagyok. 3. Levegőm vagy. Ha tehetném, … Olvasd tovább
Csillagként ragyog a szemed – ha rámnézel, tudom, Te is úgy szeretsz – gyere érints meg, szárnyaljunk együtt – az égbe fel, mikor testünk összeér – a mélyben lent. Olyan jó veled, oly nagyon jó, elmondani nem lehet, olyan jó! … Olvasd tovább
Néha szeretnélek gyűlölni! Útálkozva gondolni rád! Kitépni szívemből szívedet, rád zúdítani a világ összes haragját! De minderre képtelen vagyok. Mert több vagy nekem, mint az élet. Kalocsa, 2008. október 26. Megjelent: Verselő Antológia 2010., 263. oldal VAN 2010 … Olvasd tovább
Száraz falevélként peregnek ajkaimon a hangok, s hullanak hangtalan lábaid elé: oly nagyon szeretlek! De mit mond e szó? Elmondja vajon neked, hogy szíved minden dobbanását érzem, ha közel vagy, és ha távol, úgy is? Tudod belőle, hogy hiányzol, ha … Olvasd tovább