a régi út már nem járható benőtte ezerféle gyimgyom és gaz az ócska cipő talpa darabokra szakadt … Olvasd tovább
Kategória bejegyzései: lélek
csak ülök itt kinn a lépcsőn magamban elmerülve mint bronzba öntött figura a téren már-már mozdulatlan … Olvasd tovább
csönddel ébreszt a reggel harmat hűti a tájat derengő sugarakkal átölel vörös pirkadat … Olvasd tovább
éjszaka indultam el a város fényben suhant és lassan elmaradt mögöttem míg az utolsó lámpa is kialudt a visszapillantó tükörben … Olvasd tovább
világok távolából érkeztem csillagködökön át szenvedélyem hozott ide a létezés iránt látni és megélni az anyag világát születni és élni egyre csak tovább érezni milyen az mikor a hús ételért kiált … Olvasd tovább
újult erővel indul útjára a vér zsibbadt sejtek titkos rejtekén … Olvasd tovább
mikor a Föld elköszön a Naptól s a Hold fényli be a kék eget hozzád bújok én akkor míg a paplan fölébünk siet … Olvasd tovább
elfogyott talpam alól az út már nem tudok merre menni tekintetem nem lát mást csak a végtelen semmit … Olvasd tovább
véredények benned s bennem viszik a hírt minden sejtnek hogy tudják én benned vagyok magam s te bennem vagy ugyanaz ne csak sejtse minden a titkot mit zúgnak harangok ezer és ezer éve szerte – benned s bennem minden ugyanaz … Olvasd tovább
velem alszol el velem alszol el míg kezem ölel lélegzésed lágy ritmusa bennem énekel … Olvasd tovább