ha önmagamnak lennék szeretője élvezném perceink nagyon nekem állna össze minden este saját önös-galaxisom ölelném magamat tán oly hevesen hogy érezzem a bőrketrec mily kevés nekem odabújnék velem-vívott szerelem-csaták után hozzám s hagynám, karjaimban érjen majd egy kis halál önmagamnak, … Olvasd tovább
Ó, mennyire tetszik nekem! Jóképű, sármos és üde! Hajának ezüst csillogása elvakít néha egészen. Szemének tüze melegít ha fázom, tekintete átölel. Szája szegletében mosoly bujkál mindig, huncutul. Hangjával elbűvöl, s kérnie sem kell: övé leszek bármikor. Úgy szeretném! Olyan nagyon! … Olvasd tovább
Száraz falevélként peregnek ajkaimon a hangok, s hullanak hangtalan lábaid elé: oly nagyon szeretlek! De mit mond e szó? Elmondja vajon neked, hogy szíved minden dobbanását érzem, ha közel vagy, és ha távol, úgy is? Tudod belőle, hogy hiányzol, ha … Olvasd tovább
a halál ott ül asztalodnál minden nap vendégül látod, kényezteted, mint tenmagad veled megy, járjál akár bármerre ott van akkor is, ha nem gondolsz felőle dolgozik melletted munkádnak részese és este, mikor ágyba bújsz, bújik ő is veled lehet, észre … Olvasd tovább