Vegyél nekem pónilovat, dereset-foltosat, azon póni-lovagolom át az udvarunkat. Legyen neki kocsija is, lágyan ringató, minden este abban mesélj színes altatót! Éjszakára póni-házban lakjon a lovam, legyen álma olyan édes, mintha ágyban aludna! Simogatnám, becézgetném, etetném-itatnám, mint ahogyan Te gondot … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább
Drog Te vagy a drogom. Kellesz, mint víz a sejteknek, akár végtelen fény a léleknek. Hiányod fáj; elvonási tünet a kilátástalanság, karöltve vele mélabú jár. Nem látok, nem hallok, nem élek, ha tőlem messze hálsz. Drog vagy nekem. Függő lettem. … Olvasd tovább
ahogy ébred a hajnal az ablak előtt harsan madárdal fenn a tetőn úgy tűnik el az éjszaka árnya éled a lelkem egy újabb világra éjszaka voltam egy sötét mezőben énemnek vágya izzott erősen jöttek a rémek kiszívni a vérem énekelt … Olvasd tovább
lehettem volna dalnok vagy dalnoknak dalt szerző de jó lett volna talán repülni a zene szárnyán lehettem volna mestere ügyes-bajos gondoknak képviselni pulpitus előtt mondani okos dolgokat lehettem volna festő ki életet ad vászonnak elrepíthetne képzelet megfestett világokba lehettem volna … Olvasd tovább
vagy tán csak úgy képzelem hazug álmok lepik el hontalan létemet mezítelen járok bár textil fedi testemet vagyok Föld porában fuldokló sejttömeg keresem utamat mely végre hazavezet Nap sugara áraszt rám édes-csurgó meleget de Maya fátyolán át ez engem nem … Olvasd tovább
tavaszváró robban a Kos újul a Nap e féltekén most itt a Tavasz új élet kél minden magban lelkünknek étket sárga Fény ad zeng madárdal hajnali mámor harmat tapad meztelen lábhoz virág bomlik fű kisarjad szívben éled égi tavasz Kalocsa, … Olvasd tovább
Táncot jár a fák közt Ősz Tündér. Egy ütemre zizzen ezernyi levél. Napfény villan át az ágakon, szekrényemből kiugrik a kabátom. Beköszön már az ablakon november, reggel a fűszálakon dér rezeg. Oda a nyár, oda sok kacaj, ám Ősz Tündérrel … Olvasd tovább
lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább