Széllel szállok táncot járok falevél a párom Forgunk-pörgünk körbe-körbe repülünk az égbe Széllé lettem szállok messze por előttem por mögöttem szabad vagyok semmi sincsen mi megállítani merészelne Járok-kelek hegyen-völgyön hajót hajtok tengereken ha akarom elsöpörlek Föld színéről végleg téged Széllé … Olvasd tovább
fényem ragyog éjsötétben felviláglik magos égbe messze viszi éter mélye ha meglátod vedd át tőlem fényem ragyog szürkeségben dalom hatol éj mélyére messze viszi légnek éle hogyha hallod dúdold vélem fényem izzik, napvilágom hatol át a sejtmembránon mégha nem is … Olvasd tovább
van ott fenn valami a csillagokban hová húz a lélek ha nyári éjen föltekintesz van ott fenn valami a csillagokban hol a Tejút íve hív ha téli éjen rádborulnak van ott fenn valami a csillagokban mi ott van Mindenekben ó, … Olvasd tovább
vagyok az ég vagyok a föld vagyok a fény vagyok az éj vagyok az itt vagyok az ott vagyok az élet vagyok a múlt vagyok a kint vagyok a bent vagyok a márvány és vagyok a posvány ott vagyok a … Olvasd tovább
tudatomba zárom az egész világot egy vagyok mindenkivel szellemem ha ennyire kitágul nem érez mást, csak a Mindent egyek vagyunk, bár lehet nem így érzel, mert lelkünk más bőrruhában él, de lásd magad, ha szemed rám néz mert én te … Olvasd tovább
Napod vagyok nézz rám ha szürke komor falak köre bezár Fényed vagyok jer hozzám ha lelked épp mély bugyrokban jár Áldás vagyok neked adom magam hogy meglásd te is Nap vagy itt Fény és Áldás mit csak te adhatsz át … Olvasd tovább
A bűnről és a karmáról Ó, azok legendás bűnök! Meg az Édenkertből kiűzetés! Egyrészt büszke vagyok magamra, hogy micsoda fantáziával és dús gondolat-, illetve érzelemvilággal tudtalak benneteket ellátni! Másrészt, néha elgondolkodom, vajon biztos, hogy nem rontottam el a receptet? De … Olvasd tovább
lábaid előtt heverek magamba roskadva mint rozzant házak félig összedőlve az út porában kérve kérlek hallgass meg engem bolond szerelmes embert mert valahogy úgy alakult hogy beléd szerethettem kicsit, nem nagyon mert szívemben másnak is van helye, bizony de Te … Olvasd tovább
ráncokat szánt orcám ártatlan bőrébe avas körme az időnek vér serken ki nyomán s porlad el némán a végtelen semmiben hold-ezüstté válik lassan rajtam a szaru ahogy vasmarka naponta szorongatja higgadt-kevélyen de ez csak test megrenyhül majd visszahull egyszer Föld … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább