Tegnap úgy jártam, hogy amikor a lámpánál tébláboló férfinak, aki egy hajléktalan volt, kinyújtottam az ötszázast, a legnagyobb meglepetésemre ő úgy válaszolt (miközben megköszönte a pénzt), hogy elbőgte magát.
Nem volt idő beszélgetni, mert mellettem, előttem, mögöttem autók sora állt, az ember meg tovább lépett. Amikor visszatért a zöldre váltáskor a lámpaoszlophoz, még mindig a könnyeit törülgette.
Azóta is azon gondolkodom, mi történhetett.
Adtam már máskor is, többször, szépen megköszönték, vagy amolyan úti áldást adtak…de még senki szeméből nem csurrantak ki könnyek azért, mert adtam.
Neki … vajon miért?