vagy tán csak úgy képzelem

vagy tán csak úgy képzelem

hazug álmok lepik el
hontalan létemet
mezítelen járok bár
textil fedi testemet
vagyok Föld porában
fuldokló sejttömeg
keresem utamat
mely végre hazavezet

Nap sugara áraszt rám
édes-csurgó meleget
de Maya fátyolán át
ez engem nem vezet
Hold sarlója bátorít
lássam a szépséget
ám csalfa képzelet
mit észlel az ideg

zúgnak fent lombok
lüktetnek lent lények
bárhová ha nézek
csalfa kép mi tárul
valóság tükrébe
elfúló lét
kalodázott értelem
ki tehetné sem
tesz mást csak
gyűjt sok fémlemezt

nem tudja hogy
egyszer mindenért
teljesen megfizet
az inga mindig
biztosan visszaleng

ócska álmok járják
utcákat, tereket
szürke hamu lepi be
napsütötte létemet

ó, minden oly hiábavaló!
nincs itt most kiút
annak, ki halandó

vagy tán csak úgy képzelem

Kalocsa, 2014. 06. 02.

A témakör további versei: lélek

vagy tán csak úgy képzelem

vagy tán csak úgy képzelem …

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

vagy tán csak úgy képzelem — 2 hozzászólás

  1. Nagyon tetszett a vers. Én magam elfogadom azt a szabályt, hogy minden vers amit az alkotó annak tart. Persze a helyesírási hibákat én s szóvá teszem és az én írásaimnál is elvárom ezt segítségképpen. Ez a vers így tökéletes ahogy van! Szeretettel: Jártó Róza

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük