újra magam vagyok

csókodnak mézes íze
köszönt be ma nálam
emlékek ködén át
merültem el múltban

bőrödnek illata
csiklandja érzékeim
nádszál tested érzem
ahogy ölelnek karjaim

kezem túr hajadba
míg dúl csata mélyben
fent nyelvek harca
izzítja szerelem-tüzünket

édes csókod íze ma
így lopta be magát
ajkam szegletébe
de míg majdnem-kicsurrant

könnyem törlöm
eltűnik lágyan semmiben

újra magam vagyok

Kalocsa, 2014. 06. 02.

Rodin - A szerelem temploma, akvarell

Rodin – A szerelem temploma, akvarell

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük