csókodnak mézes íze
köszönt be ma nálam
emlékek ködén át
merültem el múltban
bőrödnek illata
csiklandja érzékeim
nádszál tested érzem
ahogy ölelnek karjaim
kezem túr hajadba
míg dúl csata mélyben
fent nyelvek harca
izzítja szerelem-tüzünket
édes csókod íze ma
így lopta be magát
ajkam szegletébe
de míg majdnem-kicsurrant
könnyem törlöm
eltűnik lágyan semmiben
újra magam vagyok
Kalocsa, 2014. 06. 02.