(variációk tevére és sivatagra)
1.
Tétova tevecsapat tipeg tova
fáradhatatlan a sivatagban.
Cipelik málháikat kitartóan,
púpjuk ing csak ide-oda.

2.
Tesze-tosza teve tekereg a sivatagban,
nem találja az utat, amin hazatalálhatna.

3.
Teveháton tevegelve-hintázva
hajózok át a Szaharán,
miközben folyton dülöngélve
tengeribetegség tör reám.

4.
Tétova egypupu teve lustán sétál tova.
Teste ring, mint tengereken hajók fara.
Ahogy eltűnik a magas buckák mögött,
nyomában csak forró homok marad;
tevétlen lett átmenetileg a sivatag.

5.
Erre léptet karavánúton
száz teve, egypupu és tétova,
lustán sétál tova ezeréves
kitaposott ösvényen;
léptük után a homok
örök anyag marad.

6.
Tétova teve púpja lágyan
ring ide-oda, ahogy
tapossa a homokot
a forró sivatagban.

7.
Teveháton utazok a víztelen tengeren át,
de idefönn, a nyeregben, betegség bánt.
Hát taposnám inkább a magam lábán
a Szahara végtelen-forró homokját,
minthogy innen a magasból
hagyjak rókákat lépteink után.

8.
Tomboló tűzzel éget a nap.
Tevecsapat ballag hallgatag
tüzes-délibábos ég alatt.
Merre, hova visz útjuk?
Szomjasak, fáradtak mind már,
rájuk, valahol messze,
hűvös oázis vár.

9.
Tikkadt nyelvét a teve
kis patakba nyújtja,
szomját oltani most kell,
aztán folytatódik útja,
amint teli van púpja.

10.
Dromedár hátán az út
meg se kottyan nekem,
ringatózok púpja előtt,
tán nem leszek tengeribeteg.

11.
Dromedár, álnevén a teve,
szeli át békésen a sivatagot velem.
Páros ujján a pata,
azzal lépdel hangtalan-

Kalocsa., 2010. február 7.

Megjelent a Verselő Antológia 2011, 318. oldal
VAN 2011