rámzúdul szürke kőtömeg teljesen maga alá temet megfordul egész világ velem eltűnik múlt, jövő, jelen kőszörnyek roskatag létrája nyújtózik feneketlen mélybe lelkem aprókat lépve fogódzót keres lefele ó, de ne sírjatok értem meg nem haltam, élek itt kiáltok folyton felétek … Olvasd tovább →