a régi út már nem járható benőtte ezerféle gyimgyom és gaz az ócska cipő talpa darabokra szakadt … Olvasd tovább
Címke archivum: vers
csönddel ébreszt a reggel harmat hűti a tájat derengő sugarakkal átölel vörös pirkadat … Olvasd tovább
éjszaka indultam el a város fényben suhant és lassan elmaradt mögöttem míg az utolsó lámpa is kialudt a visszapillantó tükörben … Olvasd tovább
újult erővel indul útjára a vér zsibbadt sejtek titkos rejtekén … Olvasd tovább
szemerkélő esőben szemerkélő esőben hint csókot a tavasz arcodon cuppan ha felé fordítod azt ázik most a föld és a mező nedvesen csillognak vörös tetők … Olvasd tovább
zeng-bong a tavasz fák ágán rügy fakad felpezsdül most a szív az öröm kivirít … Olvasd tovább
holdfényű hajad holdfényű hajad hullámzik a szélben ujjaim közt morzsolom ott fénylik ezüstje … Olvasd tovább
ki vagy te ki vagy te, ki bújkálsz álarcod mögött el nem ismernéd soha mi az, mi hajt keresztül égen és földön … Olvasd tovább
és az éj beborít madárcsicsergéssel telt hűs hajnali ég szól a kakas messze bár még aludnék csukott szemmel néz a tükör rám vissza szűk nyílású szemhéj épp csak kicsit nyitva … Olvasd tovább
nincs ott más nincs ott más a sötétben csak tenmagad ha félsz tudd önnön árnyékod mi rád néz … Olvasd tovább