Isten tudatában – 7. Minden mindennel összefügg, ahogy Baudelarie írja a Templom a természet c. versében. Minden mindennel összefügg. Ez azért fontos, mert ha minden mindennel összefügg, akkor minden egyes ember, így te is, felelős vagy mindenért, ami körülötted történik, … Olvasd tovább
Címke archivum: valóság
Itt a bohóc! Nevessetek! Azért vagyok! Feledjetek bánatot! Elég, ha én sírok láthatatlanul! Nem kell tudni bajomat! Érezzétek jól magatokat! Két kézzel szórom kacajnak gyöngyeit! Nevessetek! Vigadjatok! Rajta! ..rajtam… De nem baj ez! Hisz bohóc vagyok! Lehet, annak is születtem! … Olvasd tovább
Ó, hogy vágyom mosolyod! Szádat, hogy csókoljon! Izgasson érintésed! Vágyom egész lényedet! De messze vagy tőlem, hiába is sóvárgok utánad ilyen nagyon! A vágy éget kívül-belül, nincs más, ki elolthatná a forrón lobogó tüzet! Lehet, elégek egészen, hiába a képzelet… … Olvasd tovább
Elveszni szemeid tüzében: az volna jó! Elvesznél testemben, mélyen: az volna jó! Szárnyalnánk együtt az égbe: az volna jó! Élvezni egymás örömét: az volna jó! Ha elvesznék szemeid tüzében: ó, volna az jó! Kalocsa, 2007-10-20. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. … Olvasd tovább
Hajnalodik Fölbukkant a nap a hegyek csúcsa felett, szívem gondolata Tefeléd vezet. Kezed a kezemben, szíved a szívemben, egy-test-lélekben sétálunk csendesen. Boldog hajnal, ne menj el soha! Erősen fogom a kezed, örökké Tiéd leszek! Bárcsak mindig már ilyen hajnal volna! … Olvasd tovább
Egy csendes nyári alkonyon sétáltunk a parkban, s minden fa halkan suttogott: – Ó, milyen boldogok! Két karom lágyan átölelt, lelkem a lelkedhez ért, s ajkam vágytól remegett egyetlen csókodért! Egy csendes nyári alkonyon nagyon boldog voltam, de ó, csalóka … Olvasd tovább
ahogy ébred a hajnal az ablak előtt harsan madárdal fenn a tetőn úgy tűnik el az éjszaka árnya éled a lelkem egy újabb világra éjszaka voltam egy sötét mezőben énemnek vágya izzott erősen jöttek a rémek kiszívni a vérem énekelt … Olvasd tovább
vagy tán csak úgy képzelem hazug álmok lepik el hontalan létemet mezítelen járok bár textil fedi testemet vagyok Föld porában fuldokló sejttömeg keresem utamat mely végre hazavezet Nap sugara áraszt rám édes-csurgó meleget de Maya fátyolán át ez engem nem … Olvasd tovább
Ál-arc az idő, olyan, mint holmi könnyű nő. Káprázat, mitől úgy hiszed, nincs, csak ez életed Ó, a kis hamis! Ha meglátod igaz valóját, kiderül: nincs múlt, nincs jövő, csak a Most a Valóság! Kalocsa, 2013. 09. 06. Megjelent: … Olvasd tovább