Próbálok nem gondolni Rád, mióta azon a szombat délután láthattalak, igaz, nem soká. Próbálok nem gondolni Rád, forróból hidegbe megyek át, maradok, amíg a hideg ráz. Próbálok nem gondolni Rád, nézek fejemből szemeimen át, de nem hat meg a virtuális … Olvasd tovább
mereng bennem a múlt mereng bennem a múlt még érzem bőröd illatát kezed érintése úgy bizserget még most is tán … Olvasd tovább
a hívó szó benned mélyen ősi vágyad az Út után halkan szól alig hallod el is nyomod talán de hiába a próbálkozás egyre csak nő a hang mígnem túlharsog minden mást hogy meghalld végre már … Olvasd tovább
Szabadság – Heti gondolat Az emberek a szabadságot keresik. Minden tettük erről szól Valaki, vagy valami folyton korlátokat szab. Előírnak viselkedési mintákat. Jónak, rossznak, elfogadhatónak, vagy épp nem annak nyilvánítanak dolgokat, viselkedéseket, magatartásokat, mondván, ezek a társadalmi elvárások. … Olvasd tovább
lábaid előtt heverek magamba roskadva mint rozzant házak félig összedőlve az út porában kérve kérlek hallgass meg engem bolond szerelmes embert mert valahogy úgy alakult hogy beléd szerethettem kicsit, nem nagyon mert szívemben másnak is van helye, bizony de Te … Olvasd tovább
Ó, hogy vágyom mosolyod! Szádat, hogy csókoljon! Izgasson érintésed! Vágyom egész lényedet! De messze vagy tőlem, hiába is sóvárgok utánad ilyen nagyon! A vágy éget kívül-belül, nincs más, ki elolthatná a forrón lobogó tüzet! Lehet, elégek egészen, hiába a képzelet… … Olvasd tovább
Elveszni szemeid tüzében: az volna jó! Elvesznél testemben, mélyen: az volna jó! Szárnyalnánk együtt az égbe: az volna jó! Élvezni egymás örömét: az volna jó! Ha elvesznék szemeid tüzében: ó, volna az jó! Kalocsa, 2007-10-20. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. … Olvasd tovább
Én vagyok a hülye! Minek megyek bele olyanba, mi eleve teljesen lehetetlen! S várom a csodát! De az nem jön ám! Nem úgy van az, hogy könnyű legyen! Szenvedni kell, kegyetlen, szüntelen! Érezni, ahogy mar a fájdalom a lelkedben! Ahogy … Olvasd tovább
kutyaugatás hasítja szét az éjjel álmokkal teli csendjét hangját messzi viszi szél de nincs válasz rá, minden más aluszik csak én vagyok fenn félálmaim titkos küszöbén átlépve a valóság peremén lehet én ugatok a sötét ég felé Kalocsa, 2008. 02. … Olvasd tovább
Fájt már a lelked? Úgy igazán? Mikor nem tudja az ész, a szív mit csinál? Fájt már a lelked? Mikor jársz föl, alá, céltalan,szobádba és bőrödbe zárva? Érezve, majd szétfeszíti testedet valami vágy? Fájt már a lelked? Hogy nem hallasz, … Olvasd tovább