lábaid előtt heverek magamba roskadva mint rozzant házak félig összedőlve az út porában kérve kérlek hallgass meg engem bolond szerelmes embert mert valahogy úgy alakult hogy beléd szerethettem kicsit, nem nagyon mert szívemben másnak is van helye, bizony de Te … Olvasd tovább
és puha éj betakar Valami ősi, vad, buja tűz ég benned kedves! Ahogy hozzám nyomod forró öled, felforralsz egészen, és húsom cuppanva helyére csusszan, belénk mar a gyönyör, harap, harap, dobál fel s alá éteri teremtő erők hátán. Kéj-hajónk veszettül … Olvasd tovább
Vegyél nekem pónilovat, dereset-foltosat, azon póni-lovagolom át az udvarunkat. Legyen neki kocsija is, lágyan ringató, minden este abban mesélj színes altatót! Éjszakára póni-házban lakjon a lovam, legyen álma olyan édes, mintha ágyban aludna! Simogatnám, becézgetném, etetném-itatnám, mint ahogyan Te gondot … Olvasd tovább
Ó, hogy vágyom mosolyod! Szádat, hogy csókoljon! Izgasson érintésed! Vágyom egész lényedet! De messze vagy tőlem, hiába is sóvárgok utánad ilyen nagyon! A vágy éget kívül-belül, nincs más, ki elolthatná a forrón lobogó tüzet! Lehet, elégek egészen, hiába a képzelet… … Olvasd tovább
Elveszni szemeid tüzében: az volna jó! Elvesznél testemben, mélyen: az volna jó! Szárnyalnánk együtt az égbe: az volna jó! Élvezni egymás örömét: az volna jó! Ha elvesznék szemeid tüzében: ó, volna az jó! Kalocsa, 2007-10-20. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. … Olvasd tovább
Én vagyok a hülye! Minek megyek bele olyanba, mi eleve teljesen lehetetlen! S várom a csodát! De az nem jön ám! Nem úgy van az, hogy könnyű legyen! Szenvedni kell, kegyetlen, szüntelen! Érezni, ahogy mar a fájdalom a lelkedben! Ahogy … Olvasd tovább
kutyaugatás hasítja szét az éjjel álmokkal teli csendjét hangját messzi viszi szél de nincs válasz rá, minden más aluszik csak én vagyok fenn félálmaim titkos küszöbén átlépve a valóság peremén lehet én ugatok a sötét ég felé Kalocsa, 2008. 02. … Olvasd tovább
Drog Te vagy a drogom. Kellesz, mint víz a sejteknek, akár végtelen fény a léleknek. Hiányod fáj; elvonási tünet a kilátástalanság, karöltve vele mélabú jár. Nem látok, nem hallok, nem élek, ha tőlem messze hálsz. Drog vagy nekem. Függő lettem. … Olvasd tovább
Fájt már a lelked? Úgy igazán? Mikor nem tudja az ész, a szív mit csinál? Fájt már a lelked? Mikor jársz föl, alá, céltalan,szobádba és bőrödbe zárva? Érezve, majd szétfeszíti testedet valami vágy? Fájt már a lelked? Hogy nem hallasz, … Olvasd tovább
csókodnak mézes íze köszönt be ma nálam emlékek ködén át merültem el múltban bőrödnek illata csiklandja érzékeim nádszál tested érzem ahogy ölelnek karjaim kezem túr hajadba míg dúl csata mélyben fent nyelvek harca izzítja szerelem-tüzünket édes csókod íze ma így … Olvasd tovább