lehettem volna dalnok vagy dalnoknak dalt szerző de jó lett volna talán repülni a zene szárnyán lehettem volna mestere ügyes-bajos gondoknak képviselni pulpitus előtt mondani okos dolgokat lehettem volna festő ki életet ad vászonnak elrepíthetne képzelet megfestett világokba lehettem volna … Olvasd tovább
széjjelhasadt álmaim kárpitja a reggel gúnyosan húsomba mar egy vágást ejt szemhéjaimon az élet s mélyen felkavar nincs más csak rideg valóság mit áthat illékony illúzió hiába várok most itt csodát helyette göröngyös utat kapok megyek, de nincs haladás szüntelen … Olvasd tovább
ott, hol repkény fut falakon ott, hol talpam alatt rozsdás göröngy gurul tova ott, igen, ott hasadt szét az ég kék ege alattam s hulltam le reménytelen szerelmek honába izzó vágy-indák fonták körbe törékeny nem-létemet s a szívem, ó, az … Olvasd tovább
apró darabok hullanak ki mostan abból, ki én vagyok csipegetik drága darabjaim rút, nyálkás varangyok a tűz kihúnyni kész és arra vár csupán jöjjön új remény és meghaljon a gyász Kalocsa, 2014. 04. 11. … Olvasd tovább
lelkünk mélyén lelkünk mélyén titkok lapulnak ott írják életünk dalát ó, jaj, ne bántsatok! zeng a hangorkán gonosz és semmirekellő vagyok! vagy valami más! ezt játsszák nap, mint nap a létzongorán már kotta nélkül megy oda se figyelsz mégis tudod … Olvasd tovább
ó, én lelkem merre jársz? démonszemek izzó vörösében mit találsz? jere értem el szedd össze már hulló darabjaim legyen áldott nyoszolyád! vagyok szétszórva négy világnak táján engemet szaggattak áldozatok oltárán jöjj, kedvesem el énértem bárhol legyek is darabjaim öledben gyűjtsed … Olvasd tovább
Halottaimról Ezer gyertya fénye világít a sötét éjben. Fejfák rezdülnek, a múltba néznek, mélyen. Emlékek gyúlnak a gyertyákkal sorban, szeretteim arcát idézik fel mostan, mindet, kik elmentek; testük egy lett a porral, de a lelkük valahol itt vár a sorban … Olvasd tovább
lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább
Oda a halottkultusz. Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni. Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk. Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent … Olvasd tovább