Gyufa sercen. Kis láng lobban. Gyertya fénye feltámad, elárasztja szobámat. Lobog lángja, lágyan, lassan. Táncot ropnak ottan mostan Fénytündérek sebbel-lobbal. Jobbra ing, majd balra is; karcsú testük meghajlik. Élet-táncuk szikrát gyújt, melegíti lelkünk így. Fénytündérek kinyújtóznak, karjuk égig ér, vörös-sárga … Olvasd tovább
Forrás buggyan Föld mélyéről, hol két fenyőfa áll; tövükben, ha nem is látod, Tündérország vár Reád. Kapuját is átlépheted, csak szépen kérned kell; megmutatják világukat, közben kicsit tündér leszel. Színpompás virágok hada, és ezüst csillogású tó, melybe áttetsző patak szalad … Olvasd tovább
Kéken száll az est – pilládon megpihen. Ha lehunyod szemed, messzire libeg. Itthagyja álmát, csillag-ragyogását. Véle ha álmodsz, látsz mesevilágot: tündérek, varázslók, törpék, kis manók, vad, hatalmas fák, s tengernyi virág. Aludj szépen hát! Ők vigyáznak Rád! … Olvasd tovább
Táncot jár a fák közt Ősz Tündér. Egy ütemre zizzen ezernyi levél. Napfény villan át az ágakon, szekrényemből kiugrik a kabátom. Beköszön már az ablakon november, reggel a fűszálakon dér rezeg. Oda a nyár, oda sok kacaj, ám Ősz Tündérrel … Olvasd tovább