mozzanatlan víz

mozzanatlan víz tükör a kék égnek benne mosolyognak csillagok az éjjel mozzanatlan víz tükör a hűs mélynek benne ficánkolnak deli sellőlegények mozzanatlan víz tükörbe mint nézel benne megláthatod magad: az Istent Kiskunhalas, 2014. 11. 14. Megjegyzés: a verset a kiskunhalasi … Olvasd tovább

megnyúltak az árnyak

megnyúltak az árnyak kopaszodnak ágak bágyadt fényű napsugár simogat még lágyan nedves-fű pamlagon alusznak levelek barnán pöndörödő elmúlt életek magános darázs zümmög szárak közt étket keres tán hiába hideg jön megnyúltak az árnyak novemberre járnak alig-meleg napsugár cirógat még lágyan … Olvasd tovább

halványkék az ég alja

halványkék az ég alja mint tündérszárnyak leheletnyi hártyája finom szálból szőtt testedhez simuló selyem ahogy Nap Atya lassan kél keleten úgy lesz e szín halovány sárga akár árva nárcisz hűvös kert sarkában miközben a Föld forog tovább a Fény végül … Olvasd tovább

Éjfél, háromszor

1. holdbéli álomban kéjes rikkanások jártak titokban kinn a mezőn villanva szállt fák ága közt a sötét fény, még éjfél előtt 2. éjfélre járt, nyálkás békák kurrogtak, brekegtek a tóban zajongtak mind a poszáták míg csurrant az égi fény 3. … Olvasd tovább

Táj

csupa kék azúr amott fehér folt üde zöld és vakító arany napsugár sötét árnyék rikító sárga, messze forró remegő semmi harang mi hallatszik búsan szól hangja az aratók ebédelni mennek piros pipacs hajladoz könnyű szellő száll a határ oly nyugodt … Olvasd tovább

ahogy ébred a hajnal

ahogy ébred a hajnal az ablak előtt harsan madárdal fenn a tetőn úgy tűnik el az éjszaka árnya éled a lelkem egy újabb világra éjszaka voltam egy sötét mezőben énemnek vágya izzott erősen jöttek a rémek kiszívni a vérem énekelt … Olvasd tovább

Pipacsok

Piros pipacs keringőt lejt nyár hajnali lágy szellővel; karcsú derék hajlik könnyen fűszál-fiak szép kezében. Ott nőnek a zöld tengerben, neked szólnak és üzennek, arra várnak, rájuk neszezz, bennük leljed örömödet! Hullám-tánc, mi csábít téged; figyeld, aztán légy a része; … Olvasd tovább

tavaszváró

tavaszváró robban a Kos újul a Nap e féltekén most itt a Tavasz új élet kél minden magban lelkünknek étket sárga Fény ad zeng madárdal hajnali mámor harmat tapad meztelen lábhoz virág bomlik fű kisarjad szívben éled égi tavasz Kalocsa, … Olvasd tovább

Ősz Tündér

Táncot jár a fák közt Ősz Tündér. Egy ütemre zizzen ezernyi levél. Napfény villan át az ágakon, szekrényemből kiugrik a kabátom. Beköszön már az ablakon november, reggel a fűszálakon dér rezeg. Oda a nyár, oda sok kacaj, ám Ősz Tündérrel … Olvasd tovább

Ó, avar!

Meghalt levelek tömege, ó avar! Mennyei zizegésed mindig felkavar! Rád lépni én ilyenkor alig merek, bokáig, sőt! térdig beléd süppedek, s félek, elsüllyedek egészen benned, s mégis: oly jó ott lenni; valami féktelen, elfeledett ősi öröm és boldogság az, mi … Olvasd tovább