Mint száraz falevelek

Száraz falevélként peregnek ajkaimon a hangok, s hullanak hangtalan lábaid elé: oly nagyon szeretlek! De mit mond e szó? Elmondja vajon neked, hogy szíved minden dobbanását érzem, ha közel vagy, és ha távol, úgy is? Tudod belőle, hogy hiányzol, ha … Olvasd tovább

Bújj hozzám

Bújj hozzám, ölelj át! Sötét égen nem ragyog egy csillag se rám. Bújj hozzám, szorosan ölelj át! Tested melegítsen ezen az éjszakán. Bújj hozzám, ölelj át! Érezni akarja vágyad minden porcikám. Bújj hozzám, ölelj át! Egyek legyünk most, és mindig … Olvasd tovább

ott, hol repkény fut

ott, hol repkény fut falakon ott, hol talpam alatt rozsdás göröngy gurul tova ott, igen, ott hasadt szét az ég kék ege alattam s hulltam le reménytelen szerelmek honába izzó vágy-indák fonták körbe törékeny nem-létemet s a szívem, ó, az … Olvasd tovább

Óda a kávéfőzőhöz

Ó, Te drága, élénkítő itókát előállító gép! Hogy szeretem, midőn a gőz száll, s a fekete nedü csordogál hattyúnyakadon, mit a bolond sors Néked megfordítva adott. Hallgatom szuszogásod, s nézem lágyan felszálló gőzöd, mit lehelleted idéz elő. Kecses vonalaid elbájolnak, … Olvasd tovább

Vallomás

Ó, fénylő Hold! Kivel oly régóta jegyben járok! Milyen messze, távol vagy tőlem! Pedig úgy megölelnélek! Két karomba zárnálak! Magamhoz szorítanálak, hogy melegítsd fázó, hideg testemet! Vágyom az ölelésed, vágyom a fényed, s a meleget, mit csak Te adhatsz! Ó, … Olvasd tovább

Ha akarod…

Leszek a takaród ha akarod… Beborítom testedet énvelem… Vagy forduljunk át, s Te takarsz be engemet… Ha akarod… Még több is lehetsz… 2007. 11. 04. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. oldal Hasonló versek: szerelem, szenvedély A képen egy Rodin szobor … Olvasd tovább

Az igazság keresése

Hogy mások igazságát magadénak elfogadod-e, kizárólag rajtad múlik. Arra figyelj, hogy úgy fogadd el mások igazságait sajátodnak, hogy szíved mélyén azt valóban igaznak véld. Ne azért fogadd el a külső igazságot a belső igazságodnak, … Olvasd tovább

lenn mélyen

lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább

hangulat

hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább