1. Kellesz, mint életnek VÍZ LEVEGŐ FÉNY nélküled tán még meg is halnék. 2. Fény vagy nekem, ha hozzámérsz, forró fehér bőröd felhevít, tested illatától elbódulok, s ahogy karod ölel, abból tudom, nem egyedül vagyok. 3. Levegőm vagy. Ha tehetném, … Olvasd tovább
Csillagként ragyog a szemed – ha rámnézel, tudom, Te is úgy szeretsz – gyere érints meg, szárnyaljunk együtt – az égbe fel, mikor testünk összeér – a mélyben lent. Olyan jó veled, oly nagyon jó, elmondani nem lehet, olyan jó! … Olvasd tovább
Néha szeretnélek gyűlölni! Útálkozva gondolni rád! Kitépni szívemből szívedet, rád zúdítani a világ összes haragját! De minderre képtelen vagyok. Mert több vagy nekem, mint az élet. Kalocsa, 2008. október 26. Megjelent: Verselő Antológia 2010., 263. oldal VAN 2010 … Olvasd tovább
Száraz falevélként peregnek ajkaimon a hangok, s hullanak hangtalan lábaid elé: oly nagyon szeretlek! De mit mond e szó? Elmondja vajon neked, hogy szíved minden dobbanását érzem, ha közel vagy, és ha távol, úgy is? Tudod belőle, hogy hiányzol, ha … Olvasd tovább
Bújj hozzám, ölelj át! Sötét égen nem ragyog egy csillag se rám. Bújj hozzám, szorosan ölelj át! Tested melegítsen ezen az éjszakán. Bújj hozzám, ölelj át! Érezni akarja vágyad minden porcikám. Bújj hozzám, ölelj át! Egyek legyünk most, és mindig … Olvasd tovább
– Június akárhányadika, Budapest Hajnalodik. A Gellért-hegy csúcsán álmosan nyújtózik a pesti oldalról csak törpének látszó, szabadságnak állított szobor. Az út nedves a korai esőtől, és amíg a taxit várjuk, igyekszünk magunkhoz térni az éjszakai klub okozta kábulatból. Aztán a … Olvasd tovább