élvezet vs. szenvedés

2018. március 24. 16:25 Az élet azért van, hogy élvezd. Nem azért, hogy szenvedj. Minek szenvednél, ha választhatod az élvezetet is? Nem, nincsenek körülmények. Rájuk kenheted, de csak a te választásod van. Nem a főnököd, nem a párod, a gyereked, … Olvasd tovább

Star Wars

Tegnap este belecsaptunk a családi Star Wars Hétvégébe, így megnéztük a Baljós árnyakat. Láttam már a filmet a többször is, de most hozzájön a nézéséhez a spiritualitás is bennem. Így aztán vannak mondatok, amik egész más értelmet nyernek. Star Wars … Olvasd tovább

Felébredve alvásomból hallom

kutyaugatás hasítja szét az éjjel álmokkal teli csendjét hangját messzi viszi szél                      de nincs válasz rá, minden más aluszik       csak én vagyok fenn félálmaim titkos küszöbén átlépve                       a valóság peremén lehet én ugatok a sötét ég felé Kalocsa, 2008. 02. … Olvasd tovább

Örvény

örvényben szédülök húz a mélybe egyre már nem vagyok biztos pont senkinek, semminek lehet a végén majd két szék közül a pad alá esek minden fájó és semmi se jó minden kellene de csak semmi kapható körbe-körbe saját farkát kergető … Olvasd tovább

Fájt már a lelked?

Fájt már a lelked? Úgy igazán? Mikor nem tudja az ész, a szív mit csinál? Fájt már a lelked? Mikor jársz föl, alá, céltalan,szobádba és bőrödbe zárva? Érezve, majd szétfeszíti testedet valami vágy? Fájt már a lelked? Hogy nem hallasz, … Olvasd tovább

fekete füst

fekete füst fekete láng kering köröttem élet fekete füst fekete láng elárultalak téged fekete füst fekete láng elvesztem végleg fekete füst fekete láng meghaltam már régen fekete füst fekete láng megfizették a bérem fekete füst fekete láng testem nyikorog mélyben … Olvasd tovább

széjjelhasadt álmaim kárpitja

széjjelhasadt álmaim kárpitja a reggel gúnyosan húsomba mar egy vágást ejt szemhéjaimon az élet s mélyen felkavar nincs más csak rideg valóság mit áthat illékony illúzió hiába várok most itt csodát helyette göröngyös utat kapok megyek, de nincs haladás szüntelen … Olvasd tovább

Vallomás

Ó, fénylő Hold! Kivel oly régóta jegyben járok! Milyen messze, távol vagy tőlem! Pedig úgy megölelnélek! Két karomba zárnálak! Magamhoz szorítanálak, hogy melegítsd fázó, hideg testemet! Vágyom az ölelésed, vágyom a fényed, s a meleget, mit csak Te adhatsz! Ó, … Olvasd tovább