hallgatom

nyoszolyád selyme simogat összeér bőrünk finoman eltűnik az ég és el a föld eggyé válik mi volt külön galaxisok magja örvénylik milliárd csillag fenn izzik végtelenbe repít a pillanat nincs semmi új a nap alatt Én Vagyok Te Most és … Olvasd tovább

Esik

Esik. Szépen, csendesen. Mégis mindent elmos… — Esik. Komótosan hullik az égi áldás, célját eléri. — Esik. Ha lassan is, minden csurom- víz lesz mifelénk. Pedig épp hogy — esik. Nehéz kábulatot, levertséget is hozott magával a kitar- tóan ostromló … Olvasd tovább

ősóceán partján

ősóceán partján zenélnek habok táncot járnak közben csillagok tűz szikrája vörösben izzik ott talp alatt simogat lágy homok égig érnek kezek összefonódva alant a föld fenn a boltozat fénylő orcákon kél öröm sorra szívek így válnak eggyé mostan ősóceán partján … Olvasd tovább

lenn mélyen

lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább

Jövő 3.0

rozsdába fúló fémtömeg kiszáradt medrű tengeren forró szél fújja majd el nyomait nem marad itt semmi sem nem voltál nem leszel hanem vagy ekképpen a jövőd akár a múltad pillanatnyilag egészen benned van Budapest, 2013. 09. 21. Hasonló versek: lélek … Olvasd tovább

hangulat

hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább

Egy borús nap margójára

mért kell embernek világra születni? mért kell semmihez oly nagyon ragaszkodni? mért kell két kézzel valakit megölelni? mért kell többért másokat megölni? mért kell hatalmat magunknál tartani? mért kell félelmet többinek átélni? mért kell? mért kell? Miért? mert te akartad … Olvasd tovább

Jövő 2.0

Vasfoga nyakamba váj, már negyvennéggyel; jut mindkét felemre. Mar szenvedéllyel. Ó, az idő, mi nincs is, csak mosolya nyoma látszik arcodon, hajadon, szemeid alatt… S hogy mit hoz a jövő? Beh! az teljesen bizonytalan! Épp ezért nem számít! Most csak … Olvasd tovább