Igazi Én

Igazi Én Vörös hajam, vörös hajam lobog a szélben. Fehér ruhám, fehér ruhám feszül testemen. Úgy lennék már valami más. Valami más. Ketrecéből szabadult kék madár. Kék madár. Sötét felhők, sötét felhők gyűlnek fölöttem. Zöld búzamező, zöld búzamező köröttem. Úgy … Olvasd tovább

ha önmagamnak lennék

ha önmagamnak lennék szeretője élvezném perceink nagyon nekem állna össze minden este saját önös-galaxisom ölelném magamat tán oly hevesen hogy érezzem a bőrketrec mily kevés nekem odabújnék velem-vívott szerelem-csaták után hozzám s hagynám, karjaimban érjen majd egy kis halál önmagamnak, … Olvasd tovább

Múlt éltek árnyai – Igazgyöngy

Emlékszem a parti homok aranysárga ragyogására a kelő napfényben. Emlékszem, ahogy a tenger lankadatlan csapódik a partra, a muzsikára, amit játszik közben. Emlékszem a kis kunyhókra, amik ott sorakoznak még ma is emlékeimben a víz közelében, közöttük hálók kifeszítve száradnak. … Olvasd tovább

halványkék az ég alja

halványkék az ég alja mint tündérszárnyak leheletnyi hártyája finom szálból szőtt testedhez simuló selyem ahogy Nap Atya lassan kél keleten úgy lesz e szín halovány sárga akár árva nárcisz hűvös kert sarkában miközben a Föld forog tovább a Fény végül … Olvasd tovább

A bohóc

Itt a bohóc! Nevessetek! Azért vagyok! Feledjetek bánatot! Elég, ha én sírok láthatatlanul! Nem kell tudni bajomat! Érezzétek jól magatokat! Két kézzel szórom kacajnak gyöngyeit! Nevessetek! Vigadjatok! Rajta! ..rajtam… De nem baj ez! Hisz bohóc vagyok! Lehet, annak is születtem! … Olvasd tovább

hallgatom

nyoszolyád selyme simogat összeér bőrünk finoman eltűnik az ég és el a föld eggyé válik mi volt külön galaxisok magja örvénylik milliárd csillag fenn izzik végtelenbe repít a pillanat nincs semmi új a nap alatt Én Vagyok Te Most és … Olvasd tovább

Esik

Esik. Szépen, csendesen. Mégis mindent elmos… — Esik. Komótosan hullik az égi áldás, célját eléri. — Esik. Ha lassan is, minden csurom- víz lesz mifelénk. Pedig épp hogy — esik. Nehéz kábulatot, levertséget is hozott magával a kitar- tóan ostromló … Olvasd tovább

ősóceán partján

ősóceán partján zenélnek habok táncot járnak közben csillagok tűz szikrája vörösben izzik ott talp alatt simogat lágy homok égig érnek kezek összefonódva alant a föld fenn a boltozat fénylő orcákon kél öröm sorra szívek így válnak eggyé mostan ősóceán partján … Olvasd tovább

lenn mélyen

lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább