megnyúltak az árnyak kopaszodnak ágak bágyadt fényű napsugár simogat még lágyan nedves-fű pamlagon alusznak levelek barnán pöndörödő elmúlt életek magános darázs zümmög szárak közt étket keres tán hiába hideg jön megnyúltak az árnyak novemberre járnak alig-meleg napsugár cirógat még lágyan … Olvasd tovább
ráncokat szánt orcám ártatlan bőrébe avas körme az időnek vér serken ki nyomán s porlad el némán a végtelen semmiben hold-ezüstté válik lassan rajtam a szaru ahogy vasmarka naponta szorongatja higgadt-kevélyen de ez csak test megrenyhül majd visszahull egyszer Föld … Olvasd tovább
Táncot jár a fák közt Ősz Tündér. Egy ütemre zizzen ezernyi levél. Napfény villan át az ágakon, szekrényemből kiugrik a kabátom. Beköszön már az ablakon november, reggel a fűszálakon dér rezeg. Oda a nyár, oda sok kacaj, ám Ősz Tündérrel … Olvasd tovább
októberi nyárban zöldellnek a fák ma fénye Napnak árad októberi nyárban méh száll rá virágra nektár után kutat októberi nyárban mélyen járnak árnyak korán jő alkonyat októberi nyár van levelei hullnak kopaszodó fáknak októberi nyár van … Olvasd tovább
Meghalt levelek tömege, ó avar! Mennyei zizegésed mindig felkavar! Rád lépni én ilyenkor alig merek, bokáig, sőt! térdig beléd süppedek, s félek, elsüllyedek egészen benned, s mégis: oly jó ott lenni; valami féktelen, elfeledett ősi öröm és boldogság az, mi … Olvasd tovább
Ősz borult a tájra, zsonganak színei. Hallani is hangjuk: itt egy sárga kiált, ott meg piros jajdul, és van olyan, ki rozsda-hangon mordul; de beszél a zöld is, ám hangja egyre halkul. Bárcsak mindenki hallaná lelkével az ősz énekét, s … Olvasd tovább
Szeptemberi nyárban fürdenek a fák ma, nap-aranyban, ezüst-kékben tündökölnek házak. Meleg van most nagyon, üldögélve padon, árnyékban, bírod a vénasszonyok nyarát. Mézes-ízek szádban, szőlős-illatok, oltod szomjadat óborral, finom! Így telnek a napok, de talán te is tudod: eljő majd a … Olvasd tovább
Fényekkel játszik az őszi est. A Hold is oly sápadt odafenn. Biztos fázik: ködlő leplet húzott fel. Mély éjkékben villan a csillagok sárga fénye. Hideg fuvallat jár: a nyárnak végleg vége már. … Olvasd tovább
Szőlő-szaggal köszön el a szeptember, bágyadt napon sütkérezik október. Késő-nyári méz-illat és szőlő-íz, meleg még a Balaton, de a tél már közelít! … Olvasd tovább
Jártam reggel az utcát, s csillogott a víz lépteim alatt. Fáknak sötét törzse kísérte utamat. Egyszerre aztán furcsa érzés vett rajtam erőt: Ózhoz vezet ez az út! Sárgállott a járda; ott messze ködbe veszett…. Játszott az Ősz velem – keze … Olvasd tovább