belezuhanok a létezésbe szilánkok szóródnak köröttem ahogy egységből kiesve szakadnak le szárnyaim s hullanak a semmibe szenvedés szürke hamuja száll lelkemre és beborít hiába mosom, tisztítom nem nagyon tántorít kietlen pusztaság húz magába szüntelen úgy szabadulnék már szárnyalnék odafenn vágyam … Olvasd tovább →