annyira jó csak lenni itt lágyan ring a hintaágy velem miközben egy madár valahol az ágak közt fecseg halk szélben susog diófa levele távolban egy kutya ugat rá is figyeljenek csak vagyok itt most és létezem annyira nagyon jó nekem … Olvasd tovább
Címke archivum: létezem
2017. július 30. Könnyek hullanak szememből. Láthatatlanul. Végigcsordulnak sima orcámon. Lecsöppenve drágakővé válnak a halhatatlanság számára. Ó, de nem szomorúság, vagy bánat szüli e drágaköveket. Nem, nem! Magamba szerettem újra. Olthatatlanul. Végtelenül. Hatalmasan. Az öröm és a beteljesedettség könnyei ezek. … Olvasd tovább
csak attól hogy vagyok és létezem öröm tölti el lényemet és könny csordul ki szemem sarkán legördül visszamosolyog rám Kalocsa, 2020. május 10. … Olvasd tovább
valaha vak voltamnem jött fényszívembebolyongtam világokon átotthont nem leltemmégsem … Olvasd tovább
kavics serceg cipőm talpa alatt hosszúra nyúlt árnyak vetődnek rám a város zaja hullámzik hol elhal hol erősödve visszaránt … Olvasd tovább
öledben megbújni jó csak vagyok és csak lélegzem körülöttem őselemek millió molekulája és nem kérdezi senki sem miért létezem … Olvasd tovább
elfogyott talpam alól az út már nem tudok merre menni tekintetem nem lát mást csak a végtelen semmit … Olvasd tovább
Illúzió lenne minden? És ez tart fogva bennünket? Pontosabban: hagyjuk, hogy fogva tartson bennünket az életnek hívott illúzió? A kérdés nyilván megér egy misét. Vagy többet is. 🙂 (Pl. itt: Alapvetések) Előrebocsátom, hogy nem vagyok fizikus, és nem is értek … Olvasd tovább