Halottaimról

Halottaimról Ezer gyertya fénye világít a sötét éjben. Fejfák rezdülnek, a múltba néznek, mélyen. Emlékek gyúlnak a gyertyákkal sorban, szeretteim arcát idézik fel mostan, mindet, kik elmentek; testük egy lett a porral, de a lelkük valahol itt vár a sorban … Olvasd tovább

Ó, avar!

Meghalt levelek tömege, ó avar! Mennyei zizegésed mindig felkavar! Rád lépni én ilyenkor alig merek, bokáig, sőt! térdig beléd süppedek, s félek, elsüllyedek egészen benned, s mégis: oly jó ott lenni; valami féktelen, elfeledett ősi öröm és boldogság az, mi … Olvasd tovább

Reinkarnáció, másképp

A minap érdekes megtapasztalásban volt részem. És erről a reinkarnáció jutott eszembe. Már régóta szemezgettem azzal, hogy kipróbálom magam egy kalandparkban. Most megtettem. Kezdődött a beöltöztetéssel. Aztán az oktatás, egy próbapályán. Amint ez megvolt, azt mondták, hajrá! Ha gond van, … Olvasd tovább

lenn mélyen

lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább

Jövő 3.0

rozsdába fúló fémtömeg kiszáradt medrű tengeren forró szél fújja majd el nyomait nem marad itt semmi sem nem voltál nem leszel hanem vagy ekképpen a jövőd akár a múltad pillanatnyilag egészen benned van Budapest, 2013. 09. 21. Hasonló versek: lélek … Olvasd tovább

hangulat

hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább

Egyik, másik, ugyanaz

Ha mással gáncsoskodsz, magaddal teszed. Mert minden összefügg mindennel. A másik te vagy, te pedig ő. Tudom, ez itt a fizikai világban, a három dimenzió keretei között nem ilyennek TŰNIK, de ha egyszer sikerül átlátnod a viszonylagosság díszletén, megérted, hogy … Olvasd tovább

Oda a halottkultusz

Oda a halottkultusz. Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni. Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk. Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent … Olvasd tovább

Halálba vonuló diók dala

Thor kalapácsa lesújt a burokra mi eddig börtönünk volt. Ám a szabadság és a boldogság csak illúzió. Ó, hatalmas fa-anyánk! Burkunk ringattad bölcső gyanánt egész nyáron át, segítségül hívtad hozzá szellő-apánk. Ládd-e! mi lett velünk! Bőrünkből kiforgatva ébredünk csipkézett hengerek … Olvasd tovább

Jövő 2.0

Vasfoga nyakamba váj, már negyvennéggyel; jut mindkét felemre. Mar szenvedéllyel. Ó, az idő, mi nincs is, csak mosolya nyoma látszik arcodon, hajadon, szemeid alatt… S hogy mit hoz a jövő? Beh! az teljesen bizonytalan! Épp ezért nem számít! Most csak … Olvasd tovább