elsírtam minden könnyet mély szomorúság ül bennem mégis mintha világom bánata én magam lennék hajh de jó lesz végre majd szabadnak lenni újra ó de nagyon hiányozni fog talán ami itt vagyok meglehet e búbánat azért mar itt belül most … Olvasd tovább
2017. július 30. Könnyek hullanak szememből. Láthatatlanul. Végigcsordulnak sima orcámon. Lecsöppenve drágakővé válnak a halhatatlanság számára. Ó, de nem szomorúság, vagy bánat szüli e drágaköveket. Nem, nem! Magamba szerettem újra. Olthatatlanul. Végtelenül. Hatalmasan. Az öröm és a beteljesedettség könnyei ezek. … Olvasd tovább
csak attól hogy vagyok és létezem öröm tölti el lényemet és könny csordul ki szemem sarkán legördül visszamosolyog rám Kalocsa, 2020. május 10. … Olvasd tovább
hosszú volt a tél hosszú volt a tél szürke és nehéz lábakon járt mindenfelé … Olvasd tovább
Isten tudatában – 6. Érezted már? Amikor lágy fuvallat éri a bőrödet? Vagy amikor a tavaszi nap halkan megérinti az arcodat? És milyen, amikor a forró nyári melegben átölel a hűs víz? Hát az extázis, a földöntúli, a mindent elsöprő, … Olvasd tovább
Tegnap úgy jártam, hogy amikor a lámpánál tébláboló férfinak, aki egy hajléktalan volt, kinyújtottam az ötszázast, a legnagyobb meglepetésemre ő úgy válaszolt (miközben megköszönte a pénzt), hogy elbőgte magát. Nem volt idő beszélgetni, mert mellettem, előttem, mögöttem autók sora állt, … Olvasd tovább