vagy tán csak úgy képzelem hazug álmok lepik el hontalan létemet mezítelen járok bár textil fedi testemet vagyok Föld porában fuldokló sejttömeg keresem utamat mely végre hazavezet Nap sugara áraszt rám édes-csurgó meleget de Maya fátyolán át ez engem nem … Olvasd tovább →