Válasz
Nyolc óra. Még nincs egész sötét. Csupán pár percnyi e halovány fény. Talán ez már a vég? De pár percünk van tán még Kalocsa, 1993.04.08. Megjelent: Idő c. irodalmi antológia (2013), 157.oldal … Olvasd tovább
Címke archivum: illúzió
Hajnalodik Fölbukkant a nap a hegyek csúcsa felett, szívem gondolata Tefeléd vezet. Kezed a kezemben, szíved a szívemben, egy-test-lélekben sétálunk csendesen. Boldog hajnal, ne menj el soha! Erősen fogom a kezed, örökké Tiéd leszek! Bárcsak mindig már ilyen hajnal volna! … Olvasd tovább
Egy csendes nyári alkonyon sétáltunk a parkban, s minden fa halkan suttogott: – Ó, milyen boldogok! Két karom lágyan átölelt, lelkem a lelkedhez ért, s ajkam vágytól remegett egyetlen csókodért! Egy csendes nyári alkonyon nagyon boldog voltam, de ó, csalóka … Olvasd tovább
vagy tán csak úgy képzelem hazug álmok lepik el hontalan létemet mezítelen járok bár textil fedi testemet vagyok Föld porában fuldokló sejttömeg keresem utamat mely végre hazavezet Nap sugara áraszt rám édes-csurgó meleget de Maya fátyolán át ez engem nem … Olvasd tovább
széjjelhasadt álmaim kárpitja a reggel gúnyosan húsomba mar egy vágást ejt szemhéjaimon az élet s mélyen felkavar nincs más csak rideg valóság mit áthat illékony illúzió hiába várok most itt csodát helyette göröngyös utat kapok megyek, de nincs haladás szüntelen … Olvasd tovább
Thor kalapácsa lesújt a burokra mi eddig börtönünk volt. Ám a szabadság és a boldogság csak illúzió. Ó, hatalmas fa-anyánk! Burkunk ringattad bölcső gyanánt egész nyáron át, segítségül hívtad hozzá szellő-apánk. Ládd-e! mi lett velünk! Bőrünkből kiforgatva ébredünk csipkézett hengerek … Olvasd tovább