Mag vagyok

Mag vagyok Mag vagyok. Magországban láttam legutóbb napvilágot. Esztendeim száma előrehaladott, de csírából magonccá mostanában válok. Gyökereim nyúlnak Föld Anya ölébe, szár-hajtásom hajt Isten kék egébe. Vagyok kicsinyke pont Univerzum szélibe, mégis szivem kitárva élek közepibe. Nevelem, locsolom, táplálom folyvást … Olvasd tovább

ráncokat szánt

ráncokat szánt orcám ártatlan bőrébe avas körme az időnek vér serken ki nyomán s porlad el némán a végtelen semmiben hold-ezüstté válik lassan rajtam a szaru ahogy vasmarka naponta szorongatja higgadt-kevélyen de ez csak test megrenyhül majd visszahull egyszer Föld … Olvasd tovább