Húsomba mar a fájdalom, a lelkem ma már belehalt, hogy távol vagy tőlem, s nem láthatom arcodat. Szívem szaggatja százfelé ez a kegyetlen gyötrelem, nincs egy ép darabja sem, lassan mind érted eped. Nem látok, és nem hallok, hiába szólnak … Olvasd tovább
át hét határon át hét határon menni mindig ameddig a szem ellát és még azon túl is távol messze az otthon melege csak menni előre a világnak végire (Ó, hol van már az igazi Család!) tudják ők jól, hogy nincs … Olvasd tovább
Isten tudatában – 5. Az életedért te magad vagy a felelős. Hibáztathatod a családtagjaid, a főnököd, a szomszédod, a beosztottad, bárkit….igazából a saját életed a saját kezedben van. Persze, érnek hatások innen-onnan, de hogy azokra hogyan reagálsz, már a te … Olvasd tovább
Minden úgy van jól, ahogy van. Minél inkább beleavatkozol a dolgok menetébe, annál inkább túlbonyolódik az életed. Ha egyszerűen csak hagyod, hogy minden menjen a maga útján, a dolgok is egyszerűvé válnak. Hol érdekli a Napot bármi is? Teszi a … Olvasd tovább
Isten tudatában – 3. Minden történet ismétlődik. Mindig. És sokszor. Évről évre, életről életre. Mert a lélek tapasztalni vágy. Tapasztalni, önmagát. Azt, hogy mit tud kihozni az adott életéből. Mit, és milyen szinten, És az mennyire van összhangban a Tervvel. … Olvasd tovább
Isten tudatában – 2. A félelem a szeretet másik arca. Ha nem lenne, szeretet sem lehetne. Ha nem tudnád, mi a félelem, és mi a fájdalom, fogalmad sem volna arról, mi az öröm, és mi a szeretet. Ha nem tapasztalatod … Olvasd tovább
Én vagyok a hülye! Minek megyek bele olyanba, mi eleve teljesen lehetetlen! S várom a csodát! De az nem jön ám! Nem úgy van az, hogy könnyű legyen! Szenvedni kell, kegyetlen, szüntelen! Érezni, ahogy mar a fájdalom a lelkedben! Ahogy … Olvasd tovább
kutyaugatás hasítja szét az éjjel álmokkal teli csendjét hangját messzi viszi szél de nincs válasz rá, minden más aluszik csak én vagyok fenn félálmaim titkos küszöbén átlépve a valóság peremén lehet én ugatok a sötét ég felé Kalocsa, 2008. 02. … Olvasd tovább
örvényben szédülök húz a mélybe egyre már nem vagyok biztos pont senkinek, semminek lehet a végén majd két szék közül a pad alá esek minden fájó és semmi se jó minden kellene de csak semmi kapható körbe-körbe saját farkát kergető … Olvasd tovább
Drog Te vagy a drogom. Kellesz, mint víz a sejteknek, akár végtelen fény a léleknek. Hiányod fáj; elvonási tünet a kilátástalanság, karöltve vele mélabú jár. Nem látok, nem hallok, nem élek, ha tőlem messze hálsz. Drog vagy nekem. Függő lettem. … Olvasd tovább