szemerkélő esőben szemerkélő esőben hint csókot a tavasz arcodon cuppan ha felé fordítod azt ázik most a föld és a mező nedvesen csillognak vörös tetők … Olvasd tovább
Címke archivum: évszak
zeng-bong a tavasz fák ágán rügy fakad felpezsdül most a szív az öröm kivirít … Olvasd tovább
Ősz borult a tájra, zsonganak színei. Hallani is hangjuk: itt egy sárga kiált, ott meg piros jajdul, és van olyan, ki rozsda-hangon mordul; de beszél a zöld is, ám hangja egyre halkul. Bárcsak mindenki hallaná lelkével az ősz énekét, s … Olvasd tovább
Szeptemberi nyárban fürdenek a fák ma, nap-aranyban, ezüst-kékben tündökölnek házak. Meleg van most nagyon, üldögélve padon, árnyékban, bírod a vénasszonyok nyarát. Mézes-ízek szádban, szőlős-illatok, oltod szomjadat óborral, finom! Így telnek a napok, de talán te is tudod: eljő majd a … Olvasd tovább
Fényekkel játszik az őszi est. A Hold is oly sápadt odafenn. Biztos fázik: ködlő leplet húzott fel. Mély éjkékben villan a csillagok sárga fénye. Hideg fuvallat jár: a nyárnak végleg vége már. … Olvasd tovább
Szőlő-szaggal köszön el a szeptember, bágyadt napon sütkérezik október. Késő-nyári méz-illat és szőlő-íz, meleg még a Balaton, de a tél már közelít! … Olvasd tovább
Jártam reggel az utcát, s csillogott a víz lépteim alatt. Fáknak sötét törzse kísérte utamat. Egyszerre aztán furcsa érzés vett rajtam erőt: Ózhoz vezet ez az út! Sárgállott a járda; ott messze ködbe veszett…. Játszott az Ősz velem – keze … Olvasd tovább