Válasz
apró darabok hullanak ki mostan abból, ki én vagyok csipegetik drága darabjaim rút, nyálkás varangyok a tűz kihúnyni kész és arra vár csupán jöjjön új remény és meghaljon a gyász Kalocsa, 2014. 04. 11. … Olvasd tovább
Címke archivum: elmúlás
hernyószagú csosszanások ébresztenek éjjel álmok színes tengeréből húznak ki nagy kéjjel szilánkokra zúzott szépség és remény dől le mélybe éjfekete lepel borít mindeneknek vége Kalocsa, 2014. 04. 11. … Olvasd tovább
belezuhanok a létezésbe szilánkok szóródnak köröttem ahogy egységből kiesve szakadnak le szárnyaim s hullanak a semmibe szenvedés szürke hamuja száll lelkemre és beborít hiába mosom, tisztítom nem nagyon tántorít kietlen pusztaság húz magába szüntelen úgy szabadulnék már szárnyalnék odafenn vágyam … Olvasd tovább
Készen állsz? Amikor azt hiszed, felkészültél arra, hogy meghalj, mert tudod, mivel jár ez, érhet még meglepetés. Tudod, hogy a halál nem valami rettentő mumus, ami után vége mindennek. Tudod, hogy nem csak ez az egy életünk van. Sőt, azt … Olvasd tovább
hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább
Thor kalapácsa lesújt a burokra mi eddig börtönünk volt. Ám a szabadság és a boldogság csak illúzió. Ó, hatalmas fa-anyánk! Burkunk ringattad bölcső gyanánt egész nyáron át, segítségül hívtad hozzá szellő-apánk. Ládd-e! mi lett velünk! Bőrünkből kiforgatva ébredünk csipkézett hengerek … Olvasd tovább
Temető. Sírok és hantok. Feliratok. Emberek. Föld felett. Föld alatt. Halottak. Mind. Ki alant, már egy ideje az. Ki fölöttük, csatlakozik hamarosan. Állat szeretnék lenni. Vagy növény. Egy fa. Esetleg kő hegy gyomrában. Sivatagi homokszemcse. Az vagyok már most. De … Olvasd tovább
a halál ott ül asztalodnál minden nap vendégül látod, kényezteted, mint tenmagad veled megy, járjál akár bármerre ott van akkor is, ha nem gondolsz felőle dolgozik melletted munkádnak részese és este, mikor ágyba bújsz, bújik ő is veled lehet, észre … Olvasd tovább
Itt vagyunk a bőrünkbe bezárva, koponyánk két üregéből nézünk a világra. Szabadulni innen mikor lehet? Életfogytig szól ez az ítélet! Addig nap nap után telnek az évek, gagyogó kisdedből felnőtté érve járjuk az utat, mit más nem tehet, de annyi … Olvasd tovább