élek!

rámzúdul szürke kőtömeg teljesen maga alá temet megfordul egész világ velem eltűnik múlt, jövő, jelen kőszörnyek roskatag létrája nyújtózik feneketlen mélybe lelkem aprókat lépve fogódzót keres lefele ó, de ne sírjatok értem meg nem haltam, élek itt kiáltok folyton felétek … Olvasd tovább

Készen állsz?

Készen állsz? Amikor azt hiszed, felkészültél arra, hogy meghalj, mert tudod, mivel jár ez, érhet még meglepetés. Tudod, hogy a halál nem valami rettentő mumus, ami után vége mindennek. Tudod, hogy nem csak ez az egy életünk van. Sőt, azt … Olvasd tovább

Ó, avar!

Meghalt levelek tömege, ó avar! Mennyei zizegésed mindig felkavar! Rád lépni én ilyenkor alig merek, bokáig, sőt! térdig beléd süppedek, s félek, elsüllyedek egészen benned, s mégis: oly jó ott lenni; valami féktelen, elfeledett ősi öröm és boldogság az, mi … Olvasd tovább

Reinkarnáció, másképp

A minap érdekes megtapasztalásban volt részem. És erről a reinkarnáció jutott eszembe. Már régóta szemezgettem azzal, hogy kipróbálom magam egy kalandparkban. Most megtettem. Kezdődött a beöltöztetéssel. Aztán az oktatás, egy próbapályán. Amint ez megvolt, azt mondták, hajrá! Ha gond van, … Olvasd tovább

hangulat

hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább

Egyik, másik, ugyanaz

Ha mással gáncsoskodsz, magaddal teszed. Mert minden összefügg mindennel. A másik te vagy, te pedig ő. Tudom, ez itt a fizikai világban, a három dimenzió keretei között nem ilyennek TŰNIK, de ha egyszer sikerül átlátnod a viszonylagosság díszletén, megérted, hogy … Olvasd tovább

Oda a halottkultusz

Oda a halottkultusz. Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni. Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk. Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent … Olvasd tovább

Halálba vonuló diók dala

Thor kalapácsa lesújt a burokra mi eddig börtönünk volt. Ám a szabadság és a boldogság csak illúzió. Ó, hatalmas fa-anyánk! Burkunk ringattad bölcső gyanánt egész nyáron át, segítségül hívtad hozzá szellő-apánk. Ládd-e! mi lett velünk! Bőrünkből kiforgatva ébredünk csipkézett hengerek … Olvasd tovább

Meghaltam

Meghaltam. Szinte bizonyos. Béke van kinn, benn. Lelkeket látok csak körülöttem, semmi egyebet. Mennek erre, néznek arra, keresik elhagyott életüket, mintha lenne bolyongásuk teljességgel céltalan olybá tűnik ez. De nem. Megszőtték már drapériájuk, s nincsen más választásuk, mint annak megfelelni. … Olvasd tovább