vagy tán csak úgy képzelem hazug álmok lepik el hontalan létemet mezítelen járok bár textil fedi testemet vagyok Föld porában fuldokló sejttömeg keresem utamat mely végre hazavezet Nap sugara áraszt rám édes-csurgó meleget de Maya fátyolán át ez engem nem … Olvasd tovább
Címke archivum: élet
Kezdetben Kezdetben, mint sejt, léteztem; egy tű hegyénél voltam kevesebb, mégis bennem élt az egész Világmindenség. Anyám terébe befogadta Apám teremtő erejét, (e célra őket választottam én), így méhében egy Szent Pillanatban Létrejöttem, mikor az ősrobbanás kitört az anyagban. Azzá … Olvasd tovább
fekete füst fekete láng kering köröttem élet fekete füst fekete láng elárultalak téged fekete füst fekete láng elvesztem végleg fekete füst fekete láng meghaltam már régen fekete füst fekete láng megfizették a bérem fekete füst fekete láng testem nyikorog mélyben … Olvasd tovább
széjjelhasadt álmaim kárpitja a reggel gúnyosan húsomba mar egy vágást ejt szemhéjaimon az élet s mélyen felkavar nincs más csak rideg valóság mit áthat illékony illúzió hiába várok most itt csodát helyette göröngyös utat kapok megyek, de nincs haladás szüntelen … Olvasd tovább
ott, hol repkény fut falakon ott, hol talpam alatt rozsdás göröngy gurul tova ott, igen, ott hasadt szét az ég kék ege alattam s hulltam le reménytelen szerelmek honába izzó vágy-indák fonták körbe törékeny nem-létemet s a szívem, ó, az … Olvasd tovább
Az igazság mindig igazság. Igazság éjjel, és igazság nappal. Igazság keleten, és igazság nyugaton. Igazság minden helyzetben, minden körülmény között, és mindenhol. Mindenkinek lehet más igazsága. Ez az igazság. Egyet ne felejts el: az igazság megismerése ott kezdődik, hogy először … Olvasd tovább
hernyószagú csosszanások ébresztenek éjjel álmok színes tengeréből húznak ki nagy kéjjel szilánkokra zúzott szépség és remény dől le mélybe éjfekete lepel borít mindeneknek vége Kalocsa, 2014. 04. 11. … Olvasd tovább
belezuhanok a létezésbe szilánkok szóródnak köröttem ahogy egységből kiesve szakadnak le szárnyaim s hullanak a semmibe szenvedés szürke hamuja száll lelkemre és beborít hiába mosom, tisztítom nem nagyon tántorít kietlen pusztaság húz magába szüntelen úgy szabadulnék már szárnyalnék odafenn vágyam … Olvasd tovább
a semmi szélén állok lábam előtt a nincs mögöttem vár némán a van de belül remeg a vér nincs ott és nincs itt és nincs a seholsem, a sosem csak mélyen benn a lélek rejtekén sír, zokog, vadul nevet, az … Olvasd tovább