Válasz
csillagboltos menny alatt parázslik tűz itt ülök én csendesen arcom festi vörösre lángok tánca sóhajt az erdő sóhajt az ég a víz halkan partra perdül míg ropog még a hő roppan még a fa és szemem elnehezül rám borul a … Olvasd tovább
Címke archivum: éj
álomból riadok álomból riadok éjnek évadján véget ért talán de az is egy Valóság Kalocsa, 2019. november 10. Hasonló versek: lélek … Olvasd tovább
csak a hold ragyog be az ablakon teljessége csúcsán ont fényt sötét zugokba árnyékok bújnak el mélyen feketén előle de hiába ahol nem is látszik ott van mégis a teljesség mint a hold ragyogása az égbolt peremén Kalocsa, 2018. szeptember … Olvasd tovább
hűvös cserép ajkamon számban száraz lélegzet csak képzelt kínok kaparnak üres elmémben hűvös az éj és rideg fakó csillag fénye inog olvadó mocskos lucskon didereg a lét már szavak sincsenek csak én vagyok Kalocsa, 2018. március 20. Hasonló versek: lélek … Olvasd tovább
hozzánk bújik a paplan s velünk takarózik. csillagfényes éj őrzi álmaink Kalocsa, 2016. április 5. Hasonló versek: lélekdalok … Olvasd tovább
csónakomban fekszem lágyan ringat a víz felettem a kék égbolt most rám kacsint csónakomban fekszem halkan csobban a víz mélykék éjszaka felettem álmot hoz most révedő szememre csónakomban fekszem alattam már néma a mély míg belül álmodom átölel a végtelen … Olvasd tovább
éj hűvöse takar be engem reszkető ágaim a Hold felé nyújtóznak némán … Olvasd tovább
puha éjben puha éjben oldódik az ég kékje bőröm izzik lent a mélységben … Olvasd tovább
ajkamra forr minden szó mikor felmerül bennem az első csók mit tőled kaptam azon az éjjelen ott álltunk kaputok előtt hozzám simultál reszketőn … Olvasd tovább
és az éj beborít madárcsicsergéssel telt hűs hajnali ég szól a kakas messze bár még aludnék csukott szemmel néz a tükör rám vissza szűk nyílású szemhéj épp csak kicsit nyitva … Olvasd tovább