perpetuum mobile nincs mondatkezdő nagybetűm, s nincs a végemen semmi jel, mi lezárná kezdetem; folyton voltam, mindig vagyok, és nem múlok el sohasem, akár egy véget nem érő mondat, mely sok-sok szóból áll, szünet csak a vessző, és indul minden … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább
lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább
hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább
Oda a halottkultusz. Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni. Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk. Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent … Olvasd tovább