2
selyemmel simogat hűs opálzöld végtelen körbeölel hátára vesz így leszel önfeledt … Olvasd tovább
Címke archivum: dimenziók
Mese az Otthonról Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság. A király elégedetten uralkodott itt csodálatos országa és csodálatos népe fölött. Ebben a királyságban nem volt igazán sosem sötétség, de a nappalok ragyogóak voltak, és fénnyel teliek. Minden … Olvasd tovább
nevem nincs vagyok semmi és vagyok minden porszem egy atomod része az örökkévalóságra készen vagyok kő-morzsa hegyrengetegben felhő-csepp szabad kék égen fának egy csöpp vére bejárva útját gyökérbe, levélbe egysejtű mitokondriuma minden állat őse teremtő erő romboló hatalom ősrobbanás maga … Olvasd tovább
Milyen lehet, amikor tüdőm utolsót lélegez? Milyen lehet, mikor szívem egy utolsót ver? Milyen lehet, amikor szemem fénye tompa lesz? Milyen lehet, mikor izmom végleg elernyed? Milyen lehet, amikor testem többé nem lakhelyem? Milyen lehet, mikor lelkem új világra lel? … Olvasd tovább
ha önmagamnak lennék szeretője élvezném perceink nagyon nekem állna össze minden este saját önös-galaxisom ölelném magamat tán oly hevesen hogy érezzem a bőrketrec mily kevés nekem odabújnék velem-vívott szerelem-csaták után hozzám s hagynám, karjaimban érjen majd egy kis halál önmagamnak, … Olvasd tovább
Itt a bohóc! Nevessetek! Azért vagyok! Feledjetek bánatot! Elég, ha én sírok láthatatlanul! Nem kell tudni bajomat! Érezzétek jól magatokat! Két kézzel szórom kacajnak gyöngyeit! Nevessetek! Vigadjatok! Rajta! ..rajtam… De nem baj ez! Hisz bohóc vagyok! Lehet, annak is születtem! … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább