Ó, avar!

Meghalt levelek tömege, ó avar! Mennyei zizegésed mindig felkavar! Rád lépni én ilyenkor alig merek, bokáig, sőt! térdig beléd süppedek, s félek, elsüllyedek egészen benned, s mégis: oly jó ott lenni; valami féktelen, elfeledett ősi öröm és boldogság az, mi … Olvasd tovább