Gyufa sercen. Kis láng lobban. Gyertya fénye feltámad, elárasztja szobámat. Lobog lángja, lágyan, lassan. Táncot ropnak ottan mostan Fénytündérek sebbel-lobbal. Jobbra ing, majd balra is; karcsú testük meghajlik. Élet-táncuk szikrát gyújt, melegíti lelkünk így. Fénytündérek kinyújtóznak, karjuk égig ér, vörös-sárga … Olvasd tovább →