elmerültem időtlen ködben ártatlanságom elveszett hát tűz moraja zúg odalent a semmi némaságot kiált meztelen igazság éled tű fokán átjutni nehéz lesz de bánat ne ülje meg lelked tiéd lehet minden csak csendben kérned kell Kalocsa, 2013. 12. 22. … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább
csupa kék azúr amott fehér folt üde zöld és vakító arany napsugár sötét árnyék rikító sárga, messze forró remegő semmi harang mi hallatszik búsan szól hangja az aratók ebédelni mennek piros pipacs hajladoz könnyű szellő száll a határ oly nyugodt … Olvasd tovább