összeroskadt házam teteje összeroskadt házam teteje szürkén mállik vakolat ajtóm helyén lyuk figyel nincstelen az ablak ó, ott benn léha félhomály dereng szálnyi gyertyám csonkja párat tán még rebben nyikorgó szívvel ülök romjaim tetején míg idebenn mélyen egyre csak nő … Olvasd tovább
Isten tudatában – 7. Minden mindennel összefügg, ahogy Baudelarie írja a Templom a természet c. versében. Minden mindennel összefügg. Ez azért fontos, mert ha minden mindennel összefügg, akkor minden egyes ember, így te is, felelős vagy mindenért, ami körülötted történik, … Olvasd tovább
Az álmok tengerében Rég eltévedtél már; Az álmok tengerében Már semmit sem találsz. Azt hitted, minden Oly szép marad, Mint mikor gyermek Voltál, s hitted álmodat. Az álmok szertefoszlottak. Itt maradtál egyedül. A világ örülhet: Megcsalhat istentelenül. De nézz bátran … Olvasd tovább
Reggelente nehezen bútolok fel; néha van, hogy fél délelőtt frissítésre vágyik belső szoftverem. Optikám csak félig nyitva ilyenkor, s gondolkodnom kell azon, vajon fiú-e, vagy lány vagyok. Bezzeg estére kelvén az idő, a program ezerrel felpörög, úgy kell lelőni, hogy … Olvasd tovább
Vegyél nekem pónilovat, dereset-foltosat, azon póni-lovagolom át az udvarunkat. Legyen neki kocsija is, lágyan ringató, minden este abban mesélj színes altatót! Éjszakára póni-házban lakjon a lovam, legyen álma olyan édes, mintha ágyban aludna! Simogatnám, becézgetném, etetném-itatnám, mint ahogyan Te gondot … Olvasd tovább
1. holdbéli álomban kéjes rikkanások jártak titokban kinn a mezőn villanva szállt fák ága közt a sötét fény, még éjfél előtt 2. éjfélre járt, nyálkás békák kurrogtak, brekegtek a tóban zajongtak mind a poszáták míg csurrant az égi fény 3. … Olvasd tovább
Ó, hogy vágyom mosolyod! Szádat, hogy csókoljon! Izgasson érintésed! Vágyom egész lényedet! De messze vagy tőlem, hiába is sóvárgok utánad ilyen nagyon! A vágy éget kívül-belül, nincs más, ki elolthatná a forrón lobogó tüzet! Lehet, elégek egészen, hiába a képzelet… … Olvasd tovább
Elveszni szemeid tüzében: az volna jó! Elvesznél testemben, mélyen: az volna jó! Szárnyalnánk együtt az égbe: az volna jó! Élvezni egymás örömét: az volna jó! Ha elvesznék szemeid tüzében: ó, volna az jó! Kalocsa, 2007-10-20. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. … Olvasd tovább
kutyaugatás hasítja szét az éjjel álmokkal teli csendjét hangját messzi viszi szél de nincs válasz rá, minden más aluszik csak én vagyok fenn félálmaim titkos küszöbén átlépve a valóság peremén lehet én ugatok a sötét ég felé Kalocsa, 2008. 02. … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább