széjjelhasadt álmaim kárpitja
a reggel gúnyosan húsomba mar
egy vágást ejt szemhéjaimon
az élet s mélyen felkavar
nincs más csak rideg valóság
mit áthat illékony illúzió
hiába várok most itt csodát
helyette göröngyös utat kapok
megyek, de nincs haladás
szüntelen peregnek napok
úgy várom én azt már
hogy újra majd Egybe olvadok
széjjelhasadt álmaim kárpitja
életem megint húsomba mar
egy vágást ejt homlokomon
illúziója ismét fogva tart

Kalocsa, 2014. 05. 28.