Az Univerzum működésében minden apró mozzanat létfontosságú.
Minden gondolatnak, minden lénynek megvan a maga helye és szerepe. Senki és semmi nincs ott véletlenül, ahol van.

fotó: Patik István

Szó sincs azonban arról, hogy eleve elrendelt volna az egyes alkotóelemek létének folyása, nincs minden előre megírva az életünkben, mert a szabad akarat kiszámíthatatlansága be van kalkulálva a roppant bonyolult élő szervezet működésébe.
Éppen ezért, az azonos feladatot vállaló építőkövek, azaz létformák többszörösen léteznek. Tehát az, hogy valakinek hasonmása, alteregoja felbukkan itt, vagy ott, az teljességgel azt a célt szolgálja, hogy az általa vállalt működésbeli feladat mindenképpen megvalósuljon, mert a sok hasonmásból az egyik biztosan végrehajtja azt, épp a szabad akarat miatt.
Az események láncolata úgy van megszervezve, hogy ha egy ilyen feladat-végrehajtás kiesne, akkor a következő egészen biztosan a helyére lép.
Ez nem korlátoz senkit és semmit a szabad akarat érvényesítésében, mert az Univerzum legmagasabb szintjén a hasonlók között bizonyosan van olyan, aki szabad akaratából megteszi a vállalt feladatot, és nem tér attól el. Ez azonban nagyfokú tudatosságot feltételez.
Vannak dolgok, amik hétköznapi szemmel nem láthatók. Minden lénynek megvan a lehetősége arra, hogy a nem látható dolgokat a maga, és akár mások számára is láthatóvá tegye. Hogy ez így van-e, vagy sem, az egyéni döntés kérdése. Ha valakinek, a szíve nyitott a „titok” megismerésére, meglátja azt, ami eddig is nyilvánvaló volt, csak ő maga nem engedte meg magának, hogy a fátyol mögé nézzen.
Helyette megelégszik az éppen látható bűvészmutatvánnyal, ahol a bűvész ő maga.
Ma megengedtem magamnak, hogy jobban a fátyol mögé nézzek, mint tettem eddig, és láthattam az Isteni Univerzum építőköveit.
Ám, ha eljutottam eddig, kaptam egy megbízást is. Azt, hogy mondjam el, mi van a fátyol mögött; mondjam el, hogyan működik ez a csodálatos világ; hogy mondjam el, végső soron minden út, minden lehetőség, minden élet és létforma egyetlen helyre vezet vissza: a Forráshoz, ahonnan elindult.
Az utad mindig visszavezet oda, ahonnan elindultál.
És minden úton járót várnak haza.
Afelől sincs kétség, hogy a hazatérés előbb-utóbb megtörténik.
Előbb, vagy utóbb.
Szabad akarattal eldönthető.
Ez is.
Az Univerzum egésze működése szempontjából mindennek és mindenkinek megvan a maga helye. Egy hatalmas óraszerkezethez lehetne talán hasonlítani, ahol az egyes fogaskerekek, rugók, csavarok, bizgenytűk, teszik a dolgukat; ha éppen másfelé akarnak járni, vagy más ritmusra járni, azonnal van pótlás. A pótolt rész pedig nyugodtan mehet a saját pályáján, míg vissza nem tér a nagy rendbe. Ez pedig mindenképpen megtörténik. Mert egyszer neki is jön az a döntés, hogy az óraszerkezet része akar lenni.
Ilyenformán minden rész járhatja a maga útját. A végső hang azonban egységes. Egy ritmusra jár, pontosan, csodálatra méltóan, késés, és tévedés nélkül.
Az Univerzum nagy rendszereinek működése leképeződött a legkisebb létező rendszerekbe is, így a végtelen számú létformák közül az egyikbe, az emberbe is.

fotó: Okvátovityné Bánhidai Beáta

Bennünk is a nagy Rend szerint működik a saját mini Univerzumunk.
Így vagyunk részesei az Egésznek, és így lehet, hogy a szabad akarat is érvényesülhet, de végső soron az egyes ember is önként dönt arról, hogy tudatosan részt vállal-e az Egész működtetésében.

Amikor ez történik, akkor érsz haza igazán.

2013. 10. 09.

Hasonló írások: napi szösszenet, lélekgyógyász