sivatag homokja
kavarog
miközben lágyan
hozzád bújok én
hűs éjszaka
tűnik fel kéken
míg forró testünk
csak zenél
távol pislogó
csillagok
néznek ránk
irigyen lesik
ahogy két test
most együtt hál
ritmust jár
a lélek
bennünk itt
lángba borul
a távol
és ránk kacsint
levelek rezzennek
zöld véneken
kút mellett
mind csak
szomjasan szédeleg
bőröd márványa
izzadva ér hozzám
nagyobb csoda
ma már
nem is várhat énrám
édes dombok
után völgyeket
jár a kéj
zizegő árokban
hívogató mély
onnan fel
a végtelen térbe
miközben egy
lélegzet
kiszakad
tőled és tőlem
eggyé válva
fekszünk
a kék éjben
míg sivatag homokja
csak táncol
a szélben
Kalocsa, 2017. július 6.
Hasonló versek: szerelem, szenvedély
Könyv: Test és lélek
Hü…nagyon szép vers, szenvedélyes!!!
Szeretettel ölellek!! Ildikó
Köszönöm szépen!