selyemmel simogat
hűs opálzöld végtelen
körbeölel
hátára vesz
így leszel önfeledt

távolban pára
mögé bújik a tér
sejtelemmé válik
minden mit hittél

forró fény
tündököl
szikrázik a Minden
jó hogy eljöttél
élvezni a létet

halkan locsog
köveken a víz
árnyéka fának
lassan elcsendesít

simogató selyem
körbeölel lágyan
opálzöld végtelennek
gomolyog az álma

Kalocsa, 2017. július 16.

Hasonló versek: természet, lélek
Könyv: Csillaglélek