Reinkarnáció, másképp

A minap érdekes megtapasztalásban volt részem.

És erről a reinkarnáció jutott eszembe.

Már régóta szemezgettem azzal, hogy kipróbálom magam egy kalandparkban. Most megtettem.

ReinkarnációKezdődött a beöltöztetéssel. Aztán az oktatás, egy próbapályán.

Amint ez megvolt, azt mondták, hajrá! Ha gond van, csak kiabáljak…. Amúgy, mindig figyeljek arra, hogy legalább egy karabiner rögzítve legyen a dróton. (A felöltöztetés, ha még valaki nem járt ilyen helyen, azt jelentette, hogy kaptam egy izét, mondjuk, pántokból álló rövidgatya, ami két karabinerben és egy csigában végződött. Ezekkel lehet biztonságosan rögzíteni magunkat, így nem tudunk leesni.)

Szóval hajrá…neki az akadálypályának…az első még ment , a második már gázabb volt, mert egy kötélből font hálón kellett áttuszkolnom magamat… beleizzadtam, rendesen. Minden akadály után volt pihenő…ja….ezek fatörzsekre voltak felerősítve, 4-5 m magasan. Aztán jött egy elágazás, ahol dönthettem, melyik úton megyek tovább. Hordókon bújok át, vagy két fatörzs közé szerelt mászófalra megyek fel… Félúton voltam…már-már azon gondolkodtam, feladom, és kiszállok, de aztán csak végigcsináltam!

ReinkarnációA ráadás egy kötélpálya volt, aminek a megkezdéséhez vagy 10 méter magasra kellett egy dróthágcsón felmászni…félúton eszembe jutott, hogy nem vagyok normális, és még fizettem is ezért.
Nah, felértem, a szívem majd kiugrott a helyéből. Most az jött, hogy a csigát kellett feltenni a drótra, aztán leugrani….a semmibe…illetve a mélyen lent lévő talaj felé…

Mit mondjak…agyaltam egy ideig, hogy inkább szégyenszemre lemászom…
De vettem egy nagy levegőt…és hadd szóljon!

Úúúúúúúúúgy suhantam át a távolabb lévő (50? 100? m) fán található célba…innen tovább, és tovább, és tovább a következőhöz…a vége felé már egy tó fölött ment át a pálya, oda és vissza…szenzációs volt! Minden suhanás előtt feljebb kellett mászni a dróthágcsón a lendület miatt. Az utolsónál rájöttem, hogyan lehet a legkönnyebben és a leggyorsabban, a legkevesebb fáradtság nélkül felmászni a hágcsón.

És véget ért a köröm…lejöttem, leadtam a pántos bugyit, és arra gondoltam…ez olyan marha jó élmény volt, hogy újra meg akarom csinálni!

Miért írtam ezt ide? Mert az újjászületés és az élet élménye csábít mindig vissza a Földre, ahol minden hajunk szála nyilván van tartva, ahol a biztosítókötél ott van a derekunkon, ahol oktatás után lépünk színpadra, és ha félünk, csak szólítani kell a Felügyelőt…ahol mindig van lehetőség megpihenni, dönteni…és ahol sokszor csak a végén jövünk rá, milyen könnyű, milyen csodás ez az egész, és akár mindjárt újra is kezdenénk!

Szóval, olyan volt ez a kalandpálya, amit szívesen újrajárok.

És ilyen ez az élet is: várom, hogy újra legyen reinkarnáció!

Áldás Néktek!

Robi
(2013. július 16.)

Hasonló írások: lélekgyógyász

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.