Fotó: Mészáros Máté
Már értem, pontosabban, sokkal jobban értem, mit ért Tóbiás és Adamus is azon, hogy perdülj táncra azzal, ami megjelenik az ajtóban.
És azon, hogy több vagy annál, mint amit éppen csinálsz. Akár 10-15-20 éve.
Vagy, hogy kiterjedés. Hogy terjedj ki, minél többfelé, minél nagyobbra.
Nagyon sok dolgot kipróbáltam életemben (ebben az életemben).
Sok új dologba belecsaptam (kedvenc kritikusom, az anyósom, mindig meg is jegyzi, hogy már megint milyen hülyeséget kezdek el, és hogy semmit nem csinálok végig).
Viszont az utóbbi néhány évben több ilyen dolog is akadt, amivel úgy voltam, hogy perdülj táncra: kezdve a kézi szappankészítéssel, aztán parapszichológia, energiagyógyászat, asztrológia, könyvkiadás, írás (mondjuk, ezt már több, mint 30 éve művelem), irodalmi estek szervezése, és szerintem egy csomó mást nem is tudok felidézni hirtelen.
És egy éve, vagyis, majdnem egy éve, a gázszerelőnk, aki karban tarja a gázkazánunkat (mármint nem szó szerint, hanem ő tisztítja és javítja), megkérdezte, nem volna-e kedvem játszani náluk, a társulatukban. Merthogy van a városban egy amatőr színjátszó társulat, és kevesen vannak ahhoz, hogy több darabot is tudjanak előadni. Férfi meg pláne kevés van.
Mondom, mittudomén. Azt mondta, hoz egy szövegkönyvet, olvassam el, és majd meglátom; az egyik főszerep pont jól állna nekem.
Fotó: Gábor Erika
Nos, elolvastam a szöveget. Klassz kis bohózat, sok-sok poénnal.
Legközelebbi találkozásunk alatt megbeszéltük, hogy elmegyek egy olvasópróbára.
Már azt is élveztem. Így aztán hallgattam a belső hangra: perdülj táncra!
Táncra perdültem.
Ugyan rá kellett gyúrni a hang használatára, a hadarás kezelésére, és egy csomó más készségre. És nagyon tartottam attól is, hogy a penészbe fogok ennyi szöveget megtanulni.
Rengeteget próbáltunk, az utóbbi 3 hónapban már heti kétszer, és néha sikerült az alakulófélben lévő díszletben is játszani, ami nagyon sokat számított.
Fogalmam sem volt, hova fogok ezzel az egésszel kilyukadni. Hova visz ez a “perdülj táncra” helyzet. Mert nem csak magamra kellett figyelni, hanem a másik, többi szereplőre is, aki épp színen volt. Meg aztán, szerepeltem már emberek előtt, könyvbemutatón, amikor a könyveimet mutattam be, de az más. Egészen más. Itt el kell hitetni a nézővel, hogy Te nem Te vagy, és el kell tudni felejteni, ki vagy Te. Tudni kell használni azt a képességed, hogy bármivé és bárkivé válhatsz.
Nehéz mesterség a színészet.
Pedig minden nap minden pillanatában minden létező, minden ember, nem más, mint színész. Mindenki másként alakít, és mást. És ehhez még mennyi motiváció és hipnózis társul!
Amikor kitűztük a bemutató időpontját, az is egy fontos mérföldkő volt. Már nincs visszaút. Tudni kell a szöveget. Egymáséit is, különben nem megy olajozottan a dolog.
Egy idő után már voltak olyan pillanatok, amikor elővettem a szöveget memorizálni, hogy nem nagyon volt hozzá kedvem. Annyiszor mondtam, olvastam, hogy szinte fájt.
De muszáj volt, mert mindig akadt egy-egy szó, mondatocska, ami nem ült, nem ugrott be. Azt meg nem lehet hagyni, élesben nem lehet megállni, nem lehet minden helyzetben a súgóra támaszkodni. Mennie kell, és kész.
Fotó: Gábor Erika
Nagyon vártam magát a bemutatót. Izgultam, persze, de sokkal inkább az vonzott, milyen úgy kiállni a színpadra, amikor ott a közönség is. Meg aztán… azt még nem is mondtam, hogy zakóban és alsógatyában kezdtem a második felvonást, azért az sem semmi… 😉
Nos, a választ megkaptam.
Ez… ez függőséget okoz.
Komolyan.
Csak annyit tudok mondani, hogy ott azzá lettem, akit játszottam.
Talán érthetőbb, ha azt mondom, „csatornáztam” az általam játszott szerepet.
A sok-sok próba alatt kialakult a karakter, és tulajdonképpen önálló életre kelt. És amikor az előadás elkezdődött, élni kezdett bennem. Átadtam neki a testemet. Ugyanakkor jelen voltam magam is, és igen jól megfértünk egymás mellett. És igen jól is szórakoztunk.
Nem, ez nem tudathasadás. A tudatunk úgyis több, mint az az ember, aki most vagyunk. Még csak nem is személyiség-torzulás, vagy -változás, vagy -hasadás.
Több shoudban volt már arról szó, hogy csinálhatsz bármit, amire szíved vágya, lelked vágya hajt, ahova a szenvedélyed vezet, a potenciál ott van körülötted, akármi is legyen az, képes vagy megcsinálni.
Tényleg képes vagy.
Fotó: Mészáros Máté
Bármire.
Arra is, hogy vastapssal jutalmazzák az alakításod.
Legyen szó bármilyen alakításról.
Bármilyen szerepről.
Bármilyen lehetőség realizásáról.
Szóval, hajrá!
Csapj bele, a többi megy magától!
Perdülj táncra azzal, ami megjelenik az ajtódban!
Kalocsa, 2016. május 15.
Utóirat: ha ez nem volna elég, egyrészt már van új darab, amivel készülünk, másrészt időközben táncra perdültem a gerincjóga oktatással is…
A fotók ezen az előadáson készültek:
A plakátot Bneu Edina készítette
