2017. január 13. 19:29
Tényleg nem számít.
Semmi sem.
Ami van, az van, oszt kész.
Ma láttam, lesz Dreamwalker Haláljárás iskola. 500 dollár. Szívem szerint mennék. Már régebben is gondoltam arra, hogy “hivatásszerűen” foglalkozzam az átkíséréssel.
Most is, hogy ezt írom, érzem, hogy elont a vágy, a szenvedély, hogy ezt csináljam. Hogy segítsek az átmenetnél. Hogy elkísérjem az emberi angyalt a Virágok Hídjáig.
Apámnál próbálkoztam ezzel. Biztattam, menjen, várnak rá odaát és segítenek. Úgy érzem, használt.
Szóval érdekel a dolog. Nem tudom, lenne-e bárki aki igénybe venné ezt, de igazából nem számít. Az 500 dollár, az nem kevés. De igazából ez sem számít. Nem kellene, hogy számítson. Mégis ott van bennem, hogy úristen! Ennyi pénzt erre… Pedig nem számít, győzködöm magam.
Sík ideg vagyok. Nem tudom, miért. A gyomrom egy remegés. Egy dolog, hogy apámat ma temettük, de ezzel nincs gond. Nem érzem, hogy lenne. De mégis…a gyomromban ott a görcsöcske, és nagyon türelmetlen vagyok a világ dolgaira. Átvettem volna mások rezgését? És csupán azt érzem, ez meg nem is az enyém? Lélegzem. Befogadom, átengedem, megengedem. Menjen, ha akar. Nem küzdök ellene, ha itt van, akkor sem. Mégis nagyon kellemetlen érzés. Kevéssé élvezhető, ha mindjárt a realizáció része is. Mint a légy a fejemen*. Nincs is most légy a fejemen.
Lélegzem.
És nem számít.
Csak havazik. És hózik. A fülembe takony csepeg. Majd elmúlik.
És hiába is menekülnék, nem úszom meg. A realizációt. Ha nem most, úgyis vissza kell jöjjek, hogy megtegyem. Akkor inkább most legyen meg már.
Nem akarok még ezzel hosszú földi léteket tölteni.
Legyen meg most!
*Utalás egy aktuális soudra
Következő naplóbejegyzés: 2017. január 14. (nem tudom)
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
