örvényben szédülök
húz a mélybe egyre
már nem vagyok
biztos pont
senkinek, semminek
lehet a végén majd
két szék közül a pad alá esek
minden fájó és
semmi se jó
minden kellene
de csak semmi kapható
körbe-körbe
saját farkát kergető kivert kutya
önnön magamon kívül
nincs más gondolat
fáj a világ
és visszafájok én
ellehetetlenülve
a senki
a semmi
közepén
szédülök
az örvény beszippant
nincs menekvés
sorsod te akartad

Kalocsa., 2008. október 29.

Megjelent: Verselő Antológia 2010, 263. oldal

Kép: http://www.deviantart.com/art/VoRtEx-14097728