Oda a halottkultusz.

Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni.

Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk.

Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent nem csináltam még! Milyen sok adósságom maradt érzelmileg, emberileg, anyagilag. És a kötödések…emberhez, állathoz, helyhez, vagyonhoz…

Oda a halottkultusz.

Pedig minderre fel lehet készülni. Hogy ne érjen váratlanul, mert bár tudjuk, jön a fizikai test végső elgyengülése egyszer, de valamiért a gondolatot elhessegetjük magunktól, mintha minket elkerülne a halál.

Holott tudjuk, eljön az a pont, amikor dimenzióváltás jön.

A fizikai létből egy magasabb rezgésű energiaformába megyünk át.

Nem, nem a pokolba, nem örök szenvedésre.

Oda akkor kerülsz, ha ezt teremted magadnak, amíg fizikai testben élsz.

De amikor átlépsz a küszöbön, és rájössz, hogy odaát minden azonnal megvalósul, amire a gondolatod irányul, megérted, hogy a pokol csupán saját félelmeid tükröződése.

És akkor megteremtheted magadnak azt a mennyországot, ahová lelked vágyik.

Ezért készülj fel a halálra.

Hogy ne félelmeid vezessenek át abba a másik dimenzióba, hanem a tiszta tudás: a halál egy új lehetőség egy újabb, másabb megtapasztalásra.

Egy új lehetőség egy újabb életre.

Vagy lehetőség arra, hogy visszatérj az EGYségbe megpihenni.

Rajtad áll.

Ez is.